Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
1117 Számos érv amellett szól, hogy a vízellátás biztosításának egy ideiglenesebb megoldását fogadjuk el, nevezetesen a szivattyúzással történő vízellátást, mert lehet ugyan, hogy ez pillanatnyilag drágább, de nem okoz olyan visszafordíthat atlan folyamatot, mint amire egy gáttal történő elzárás vezetne. Különös tekintettel arra, hogy a nemzetközi bíróságok – de általában minden bíróság – akkor, amikor egy jogvitában döntést hoz, figyelembe veszi a fait accomplit, a befejezett tényeket. Ha a z ellenérdekű fél azt látja, hogy itt befejezett tényként felépült egy, úgymond ideiglenes, de egy elzárógát – mindegy, hogy ezt most minek tiszteljük, azt mondjuke, hogy fenékküszöb, vagy más néven fogadjuk el, beszélünk róla – , akkor abban a pillanatban azt fogja mondani a bíróság – amelyik azért mindig a könynyebb megoldást hajlamos választani, ez így van Magyarországon, de a világ minden bíróságánál ez a tendencia – , hogy kérem, úgyis megvan az elzárás, akkor már meg van oldva egy ilyen gáttal az egész probléma. Ezért a magam részéről egy ilyen szivattyúzásos megoldást javasolok, és azt támogatom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Papp Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Fel szólaló: Dr. Papp Sándor (MDF) PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha visszatekintünk az elmúlt négy év parlamenti munkájára, és azt vizsgáljuk, hogy mi volt az a kezdetben környezetvédelmi kérdés, amelynek a legtöbb időt szen teltük, akkor, azt hiszem, a válasz nem lehet kétséges: a Bős – Nagymarosszindrómának. Mára a szakmai és politikai érvek, ellenérvek időben is változó, szinte áttekinthetetlen halmaza jelenik meg előttünk, és parlament legyen a talpán, amelyik képes a részl etek finomságait is érzékelve ebben a kérdésben döntést hozni. Hozzászólásomban nem kívánom a már elhangzottakat megismételni, csupán arra vállalkoznék, hogy néhány általánosnak tartható, kedvezőtlen tapasztalatot megfogalmazzak abban a reményben, hogy eze k az, úgymond, típushibák a jövőben, más esetek kapcsán netán elkerülhetők legyenek. A bősi ügy kezdetben szakmai ügynek látszott, hiszen mindkét fél arról nyilatkozott, hogy a megoldás szakmai kérdések tisztázásával érhető el. Ezt mindkét fél ekkor őszint én gondolta. Ez az idilli korszak viszonylag rövid ideig tartott, hiszen hamar világossá vált számunkra, hogy miközben annak rendjemódja szerint Prágában és Budapesten tárgyalunk, a megoldás fölötti döntéseket lényegében véve már Pozsonyban hozzák. Az utó bbi helyen pedig gyakran hivatkoztak arra, hogy a kérdés szövetségi ügy. A Duna elterelése azután világossá tette, hogy a kérdés a politika síkjára helyeződött át, miközben azt is tapasztalnunk kellett, hogy a szakmai vélemények is széttartóak, és a vízmeg osztás kérdése természetszerűleg a külpolitikai és jogi megoldások lehetőségét helyezte előtérbe. Ma már világosan látható, hogy a parlamenti tárgyalás során a szakmai és a politikai érvek reménytelenül és szinte kibogozhatatlanul összegabalyodtak, s a sza kmai álláspontok sokszínűsége, úgy hiszem, mára egy sokkal mélyebb, általános jelenség megnyilvánulásaként értelmezhető. A vitában a maga igazát hangsúlyozza az energetikus, a hajózási szakember, az árvízvédelem szakértője, nemkülönben az ökológus, a bioló gus, a geológus, a kémikus, az agrárszakember és nem utolsósorban a gazdasági és pénzügyi illetékesek. Gyakran előfordult az az eset is, hogy adott szakmán belül alakultak ki eltérő vélemények. Ha pedig a konszenzus kérdése került szóba, bizony gyakran nem volt tapasztalható készség a megegyezésre, inkább jellemző volt egyfajta kizárólagosságra való törekvés, a vélt vagy valódi igazságok makacs hangoztatása és nyomásgyakorló csoportok igénybevétele, olykor szakmán kívüli csoportérdekek mindenek fölé helyezé se.
