Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1116 Három dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban rögzíteni: a környezetv édelmi bizottság, tudatában annak, hogy az erőmű kérdése mennyire sok szempontból neuralgikus pont, rendkívül szoros együttműködésben dolgozott mind a Külügyminisztériummal, mind Mádl miniszter úrral – és tulajdonképpen valamennyi érintett tárcával. Mikor a bizottság határozatait meghozta, mindig mérlegeltük a Kormány külügyi szempontjait, és ezeket messzemenően figyelembe vettük, például határozati javaslataink időzítésében, hangnemének, megfogalmazásának tekintetében. Ez az egyik dolog, amit szerettem vol na tisztázni és rögzíteni. A másik az, hogy a környezetvédelmi bizottság határozatait országgyűlési határozati javaslatokként a Ház elé terjesztette. Ezeket az országgyűlési határozati javaslatokat ma is el lehet olvasni, és ezekből nagyon világosan látszi k, milyen tág mozgásteret igyekeztünk biztosítani ezekben, és milyen kompromisszumlehetőségek rejlettek az általunk benyújtott országgyűlési határozati javaslatokban. Hozzá kell tenni, hogy ezeket óriási többsé ggel fogadta el az igen tisztelt Ház. Mindenféle olyan beállítás tehát, mintha a környezetvédelmi bizottság – vagy akár személy szerint én – valamiféle olyan akciót kezdeményeztünk volna, ami nem találkozott az Országgyűlés végső jóváhagyásával, akkor ezt kénytelen vagyok inszinuációnak minősíteni, mert ezeket a Ház olyan óriási többséggel fogadta el, amivel már kormányt lehet dönteni vagy emelni, hiszen a kétharmados többségnél jóval nagyobb arányban támogatták. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az Országgyűlés egyetértésével találkoztak. Végül egy harmadik szempont: az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága meghallgatta a szakértőket, messzemenően figyelembe vette, mérlegelte véleményüket. Hozzá kell tennem, hogy mint politikai döntéshozó testülettől természe tesen nem várható el, hogy szakkérdésekben profi szinten kiismerje magát egy bizottság – de nem is ez a feladata. Akár a bizottságnak, akár pedig az Országgyűlésnek az a feladata, hogy bizonyos műszaki meggondolások figyelembevételével ugyan, de politikai döntést hozzon. (11.40) Azt hiszem, jelen esetben is arról van szó, és egy kicsit talán túl sok ez a visszatekintő magyarázatkeresés vagy magyarázkodás, mert tulajdonképpen itt egy nagyon közeli jövőben megteendő, nagyon fontos lépésről van szó: ez konkrét an a Szigetköz megmentése és körülbelül azon 200000 ember életfeltételeinek megteremtése és javítása, akiket ez a jelenlegi szituáció érint. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Minden ilyen me goldást, illetőleg ezt a megoldást természetesen személy szerint is, a legmesszebbmenőkig támogatom. Abban a kérdésben, hogy ennek milyen legyen a műszaki megoldása, nem hallottunk olyan magyarázatokat – amikor utoljára szóltam ebben a kérdésben, akkor is utaltam erre, hivatkoztam erre – , nem találkoztunk olyan magyarázatokkal, olyan indokolásokkal, olyan alátámasztásokkal, amelyek megnyugtatóan, egzaktan bizonyították volna az egyes megoldások előnyét a többi megoldással szemben. Akkor elmondtam azt is, ho gy ma már megvannak a módszerek – és ezeket NyugatEurópában, Amerikában messzemenően alkalmazzák is – , amelyekkel a bizonytalansági tényezőket, a kockázatokat számszerűsíteni lehet, és egzakt módon ki lehet mutatni, hogy melyik megoldásnak mi a kockázata, mi az előnye, mi a haszna, és ezt kvantifikálni, számszerűsíteni is lehet. Ilyen megoldással, ilyen megokolással nem találkoztam. Ezért kénytelenek vagyunk egy bizonyos szubjektív és így kvantifikáltan nem kellőképp alátámasztott, nehezen értékelhető java slat fölött dönteni.
