Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
1112 ésszerű és szükségszerű cselekvés korántsem jelenti a helyzet de jure tudomásulvéte lét, a jogi rendezés lehetőségének, az eredeti állapot helyreállítására irányuló követelés feladását; legfeljebb a jogászoknak jelentett volna több munkát, viszont a mainál lényegesen több vizet is a Szigetköznek. Nekem nincsenek illúzióim, kedves képvisel őtársaim, azzal kapcsolatban, hogy meg tudom győzni az elvakult ellenzőket, de meggyőződésem, hogy a Ház túlnyomó többsége elfogulatlanul és racionálisan tudja követni az érvelést. Folytatom tehát. Azt állítom, hogy a dunakiliti mű üzembe helyezése nemhogy a befejezés felé vezető lépés lenne, ellenkezőleg, szinte az egyetlen esély arra, hogy megakadályozzuk az eredeti terv szerinti vagy a még annál is rosszabb C változatú befejezést. Most ugyanis még elvileg van esély arra, hogy Dunakilitivel ne csak azt a néhány száz vagy alig másfél száz köbméter vizet terelgessük, amit most kapunk a szlovákoktól, hanem lényeges beleszólásunk legyen abba, mennyi víz kerüljön a csatornába. Erre mondták itt már többen, hogy ez ellenkezik korábbi parlamenti határozatokkal, te hát nem fogadható el. Én viszont úgy gondolom, hogy ez az érvelés egyrészt nem felel meg a tényeknek, másrészt pedig értelmetlen. Nem felel meg a tényeknek, mert ilyen tartalmú országgyűlési határozat nincsen. Olyan van, amely a végleges rendezésre irányul ó szerződéssel összefüggésben utal a főlétesítményekre is, ezt már idéztem, de ennek jogilag értelmezve semmi hatálya nincs az átmeneti intézkedésekre. Azt még egy elismert nemzetközi jogász, Valki professzor is elismerte, hogy ez a fajta működtetés formál jogilag nem minősíthető üzembe helyezésnek. A fenti kizáró érvelés tehát nem áll meg. Másrészt viszont – mint mondtam – értelmetlen is, hiszen ha így is szólt volna a döntés, az nincs kőtáblába vésve, azt mi magunk hoztuk, nem egy rajtunk kívül álló vagy f elettünk álló erő, hacsak a Dunakört nem tekintjük annak. Gondolom, a Parlament nagykorúságát és felelősségérzetét bizonyítaná, ha a BNV ügyében is felül tudná vizsgálni azokat a döntéseit, amelyek a körülmények változása miatt elavultak, mint ahogy tette ezt már bölcsen és sikerrel korábban más esetben. Jogilag tehát nincs akadálya az üzembe helyezésnek. Műszaki szempontból pedig úgy adná kezünkbe a vízszabályozás lehetőségét, hogy az ökológiailag is elfogadható lenne. Miből gondolom? Biztosan sokan hallo ttak már a világ legjelentősebb természetvédő szervezetéről, a Worldwide Found for Natureről, amelyet WWF vagy Természetvédelmi Világalap néven talán többen ismernek, ha másként nem, a pandamacis emblémájukról. Ez a szervezet kezdettől fogva figyelemmel k ísérte a vízlépcső körüli vitát, és támogatta a magyar álláspontot, sokat hivatkoztak rá a magyar környezetvédők is. Nos, ez a szervezet, amelynek ökológiai elkötelezettségét senki sem vonhatja kétségbe, januárban közzétett egy javaslatot a bősi konfliktus megoldására. Ennek lényege az, hogy a Duna rehabilitálását oly módon tartja lehetségesnek, hogy a hajózást az üzemvízcsatornában biztosítja úgy, hogy a vízmennyiség nagyobbik része visszajut a Duna medrébe. Nem megyek most bele ennek részleteibe. Annak ta glalásába sem, hogy ez mennyiben azonos az általam évekkel korábban javasolt kompromisszummal. Ami fontos, hogy ez az ökológusok által kidolgozott és támogatott megoldás is feltételezi a kiliti mű üzemeltetését. Van azonban még egy jelentése számunkra enne k a WWFjavaslatnak. Ez pedig azzal a sokszor emlegetett kérdéssel függ össze, hogy milyen hatása van a fenékküszöbnek a hágai bírósági eljárás eredményére. Többen elmondták – ma is a vita során – , hogy hiba lenne azzal az illúzióval hozni meg döntésünket, hogy a hágai bíróság úgy ad majd igazat nekünk, hogy ítéletével eltünteti a föld színéről a bősi szörnyet. Igen, a mai állapot bizonyítja, hogy illúzión alapult az a taktika, amely engedte kész helyzet elé állítani a nemzetközi bíróságot, amely testület f ogékony az igazságokra, ez a dolga, és ez kétségtelenül nekünk kedvez, de a tényeket, a megvalósult állapotot sem hagyhatja figyelmen kívül. Ez viszont a szlovákok előnye. Ami tehát Hágától várható, az nem egy végrehajthatatlan bontási kötelezés, hanem – a hogy azt Pál képviselőtársunk is mondta – egy optimálisan környezetkímélő üzemeltetés a meglevő műtárgyakkal vagy azok e célból indokolt és lehetséges átalakításával. Ezért
