Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
1109 Elnök Úr! Nagyon rövid szeretnék lenni, mert azt hiszem, az általános vitának sem jó, ha szétdaraboljuk, de egy dolgot el kell mondani. Pál képviselő úr azt mondta, hogy ő az egyedüli képviselő, aki egy olyan módosító indítványt nyújtott be, mely szerint tudomásul veszi – nem idézem pontosan – és a Kormány hatáskörébe utalja. Szeretném elmondani, hogy van még egy módosító indítvány, ez pedig az enyém, aminek a számát, sajnos, nem tudom megmondani, pedig közben kutattam a papírjaim között. Ez arról szól, hogy megállapítja, mely határozatoknak nem tett eleget a Kormány. Azt gondolom, hogy ez tény és igaz. A 2. pontban pedig elmondja, hogy a Korm ány mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a Szigetközben legyen víz, a Szigetközben ne legyen ökológiai katasztrófa. Ez a 2. pont. A 3. pont pedig felhívja a Kormány figyelmét, hogy minden egyes beavatkozása legyen összhangban a korábbi határozatokkal é s a törvénnyel. Azt gondolom, hogy az én módosító indítványom egyetlenegy műszaki megoldásra sem kéri fel a Kormányt. Egyetlen műszaki kérdésben nem kíván döntést a Háztól. Egyszerűen azt mondja, hogy amiatt, amit nem teljesített a Kormány, szükségessé vál nak bizonyos beavatkozások, és ezeket meg kell tenni, és ezek a beavatkozások legyenek összhangban a korábbi határozatokkal. Azt gondolom, ez egy teljesen egyértelmű módosító javaslat, és nem felel meg annak, amit Pál úr mondott, mely szerint műszaki megol dásról beszélnek. Ő azt mondta, hogy csak egy javaslat van, ami nem beszél műszaki megoldásról. Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kétperces reflexió több nincs. Következik Keresztes K. Sándor képviselő úr. Felszólaló : Keresztes K. Sándor (MDF) KERESZTES K. SÁNDOR (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Örülök, hogy végül is szóhoz jutok. Kedves Képviselőtársaim! Önök közül azok, akik a múlt héten is figyelemmel kísérték hozzászólásomat, bizonyára emlékeznek rá, hogy nagyon röviden szóltam. Előre elnézésüket kérem azért, hogy ma hosszabban veszem igénybe türelmüket, de szeretném, ha tisztábban látnák és értenék meg az összefüggéseket ebben az alaposan összekuszált kérdésben. Azzal kezdem, aminek örülök. Örülök annak, hogy a most fol yó vitában a múlt évivel ellentétben már nemigen kell bizonygatni, hogy a Szigetköznek szüksége van vízre. Úgy tűnik, ezzel elvileg mindenki egyetért. Elvileg – mondom – , mert ha az egyes benyújtott módosító indítványokat, majd azok gyakorlati konzekvenciá it nézzük, vagy azt az időhúzást, ami ennek az anyagnak a tárgyalása körül tapasztalható, nem állítom, hogy célzatosan, akkor kevésbé lehetek elégedett az ügy általános támogatottságával. Van azonban olyan jelenség is, aminek kifejezetten nem örülök. És re mélem, ebben nem vagyok egyedül. Ez pedig az, hogy a vita egyre inkább érzelmi síkra terelődik egyesek felszólalásaiban. (11.00) Nemcsak arra gondolok, hogy vannak, akik a mohácsi katasztrófa hangulatát idézik, de anélkül, hogy az egy tál lencsét vagy az e zeréves örökséget emlegető felbuzdulásukat racionális érvekkel támasztanák alá. Nehéz érdemben vitatkozni azokkal is, akik az előterjesztést csak azért utasítják el, mert azt – idézem – a "régi vízügyi gárda" készítette elő. S ezt egyik legnagyobb intellek tusú képviselőtársunk mondta: az a gárda, akinek szerintük ab ovo nem lehet hinni. A hozzászólók többsége persze komolyan mérlegelendő megfontolásokat fogalmazott meg, és ezekkel később szeretnék is érdemben foglalkozni. De egyelőre maradjunk az érzelmi me gközelítés problémájánál. Nem gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy tudatos demagógiát művelnek azok, akik érzelmileg közelítik meg a kérdést. Ennek alapos pszichikai és szociálpszichológiai okai vannak. De ettől még nem lesz kevésbé veszélyes! És ezt a veszélyt csak úgy kerülhetjük el, ha megnézzük, mi van ennek a jelenségnek a hátterében. Bevallom, jobban örültem volna, hogyha ennél
