Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - PÓDA JENŐ (MDF)
1055 Ezek a végkielégítések azonban többnyire kollektív szerződésben, illetve munkaszerződés ben megállapított végkielégítési mértékek. Kétségtelen, hogy a Munka Törvénykönyve, mint minden modern törvény, amely piacgazdaságra orientált és piacgazdaságot kíván – keret módon – szabályozni, lehetőséget nyújt arra, hogy a felek, tehát a munkaadó és a munkavállaló, a munkavállaló javára pozitív irányban a törvényben meghatározottaktól eltérjen. Ez így van minden működő piacgazdaságban. Attól azonban óvnék, hogy a törvény adta keretlehetőséget összekeverjük azzal, hogy a törvény lehetőséget nyújt arra, h ogy visszaélések történjenek e körben. Látható tehát, hogy a probléma kezelése nem jogalkotói, hanem jogalkalmazói tevékenységi körben megoldandó feladatokat ró ránk, mégpedig ezen belül is elsősorban az állami többségi tulajdonú társaságoknál jelentkező v égkielégítés vonatkozásában, hiszen tessék végiggondolni: egy magántulajdoni többségű munkáltató saját zsebe terhére egészen biztos, hogy nem fog elmenni az irrealitás mértékéig egy végkielégítés megállapításánál. Nyilván az állami többségi tulajdonú cégek nél a tulajdonosi jogokat gyakorlónak kell a sarkára állni, és megtalálni azokat a szabályozómódszereket, azokat az eszközöket, amelyekkel kézben tudja tartani a tulajdonosi jogok valódi érvényesítését, és lehetetlenné teszi az ilyen túlzó mértékű, visszaé lésszerű végkielégítési mérték meghatározását. Kérem tehát képviselő úr, hogy akkor, amikor végkielégítésre gondol, ezt semmiképpen ne mossa össze azzal a Munka Törvénykönyvével, amely megítélésem szerint a fent említett mértékeket teljes joggal és a munka vállalókra koncentráló méltányossággal állapította meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Szíveskedjenek elfoglalni a helyüket, létszámmegállapítás következik! Most, kérem, szíveskedjen ek megnyomni az igen gombot! (Megtörténik. – A jelenlévők száma 149.) Az Országgyűlés még nem határozatképes, tehát a kérdésekkel kell folytatnunk munkánkat. Póda Jenő, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérdést kíván feltenni Nagy Ferenc József tárca né lküli miniszternek Mikor kapja végre vissza Szeged a Zsótérházat? címmel. Póda Jenő képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Póda Jenő (MDF) – Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszterhez – Mikor kapja végre vissza Szeged a Zsótérházat? címmel PÓDA JENŐ (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hosszan tartó vita kapcsán fordulok rövid és egyszerű kérdésemmel, kérésemmel a döntéshozóhoz, önhöz. A szegedi úgynevezett Zsótérházról, illetve annak tulajdonjogáról van szó. Az ügy többéves előzm énnyel bír, melynek kapcsán Szeged város önkormányzata és a Belügyminisztérium Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálata, a TÁKISZ között nem született megegyezés. Az eset több szempontból emlékeztet a Virág Cukrászda vagy a Sthümmer Kávéház emlékezetes szegedi körülményeire. Szeged város közgyűlése 1991 decemberében úgy döntött, hogy a törvények adta lehetőségek alapján visszakéri a korábban is saját tulajdonát képező ingatlant. 1926tól, Szeged szabad királyi város tulajdonától 1970ig – az államosításig – a Szegedi Városi Tanács tulajdonjogáig a városé volt a műemlék, amely ma is a legnagyobb bérlője annak, saját hivatalai számára. A város pénzügyi igényén túl igen jelentős polgári, mondhatom úgy, hogy lokálpatrióta igény is mutatko zik, miszerint a várostörténeti jelentőségű, patinás Zsótérház kerüljön ismét Szeged város tulajdonába.
