Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - BALOGH GÁBOR (független) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1054 Balogh G ábor független képviselőtársunk kérdést kíván feltenni a munkaügyi miniszternek Nem sértie igazságérzetét a végkielégítés? címmel. Balogh Gábor képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Balogh Gábor (független) a munkaügyi miniszterhez – Nem sértie igazság érzetét a végkielégítés? címmel BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, az igazságérzet szubjektív, eléggé képlékeny, sokféleképpen értelmezhető fogalom. De a társadalmi igazságosság alapján a politikának tudni kell kezelni. Ezért a fő kérd és személyesnek tűnhet, az alcím azonban objektívebb. Az évek tapasztalatait felhasználva, tervezie a Kormány a végkielégítés intézményének igazságosabb szabályozását a Munka Törvénykönyvében? Indokaim a következők: az átalakulás időszakában számos, rossz ul gazdálkodó szervezet megy tönkre. A társadalom igazságérzetét méltán sérti, amikor a menedzserek vagy magasabb beosztású funkcionáriusok több millió forint végkielégítést kapnak. A választópolgárokat érdekelné, hogy örökségként a következő kormányra hag yjae a végkielégítés intézményének felülvizsgálatát, vagy a még hátralévő két hónapban néhány fontos lépést kíván tenni az igazságtalan és joggal felháborító állapotok megszüntetésére? A beadott kérdésemet még kiegészíteném azzal, amivel a szakszervezetek is foglalkoznak mostanában, hogy a végkielégítés intézményét valamilyen formában felül kellene vizsgálni. Érvényesíteni kellene a munkaerőpiaci szolidaritást, illetve azt az elvet, hogy a vállalkozás értékét nem csupán az anyagi tőke, hanem a munkavállal ó képzettsége, technológiai színvonala is növeli, és ezt valamilyen formában meg kellene jeleníteni. Kérem a miniszter úr válaszát. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter urat, szíveskedjék a választ megadni. Dr. Kiss Gy ula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A Munka Törvénykönyve a munkáltató rendes felmondása esetére a munkavállaló részére az adott konkrét munkáltatónál eltöltött munkaviszonytól, illetve annak időtartamától függő módon végkielégítést állapít meg. Engedje meg képviselő úr, hogy a Munka Törvénykönyvében foglalt, e végkielégítési mértékeket konkrétan ismertessem. Azt mondja a Munka Törvénykönyve, hogy legalább hároméves munkaviszony esetén e gyhavi, legalább ötéves munkaviszony esetén kéthavi, legalább 10 év esetén háromhavi, legalább 15 éves munkaviszony esetén négyhavi, legalább húszéves munkaviszony esetén öthavi, legalább 25 év esetén hathavi átlagkereset összegével azonos a végkielégítés mértéke. Ami tehát a konkrét kérdést illeti, a Munka Törvénykönyvének a végkielégítés összegére vonatkozó mértéke az igazságérzetemet nem sérti, mint ahogy nem sértette a tisztelt Ház igazságérzetét sem, amikor e törvényt megszavazta. Természetesen az kine kkinek a mérlegelési körében eldöntendő kérdés – ha igazságérzetről beszélünk – , hogy az a munkavállaló, aki 25 évet ledolgoz egyugyanazon munkáltatónál, és ezt követően a munkaadó felmond, rendes felmondással, kaphate hathavi átlagkeresetnek megfelelő v égkielégítést. Én azt hiszem, hogy igen. Ebből a tételsorból látható tehát, hogy a végkielégítéssel kapcsolatos probléma nem hozható összefüggésbe a Munka Törvénykönyvnek e tételes felsorolásával. Hiszen azok a milliós végkielégíté sek, amelyekre ön utalt, joggal háborítják fel és joggal sértik a társadalom igazságérzetét, a tisztelt Ház igazságérzetét és személy szerint az én igazságérzetemet is.
