Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
1043 1. A társasházközösségek jogi személyiségként történő elismerése. 2. A társasházi tulajdon kötelező biztosítása. 3. A társasházak f elújítására fordított költségek tárgyi adómentessége. Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy: 1. Találkozotte a Kormány a felvetett problémákkal, és történte valamilyen lépés ezek megoldására? 2. Tervezie a Kormány a társasházról szóló 1977. évi XI. törv ényerejű rendelet módosítását? Folynake ilyen irányú munkák valamelyik minisztériumban? 3. Ha igen, a jogszabálymódosítás során mely civil szervezetekkel vették vagy veszik fel a kapcsolatot a jogszabály előkészítői. S végezetül: 4. Számítanake ezeknek a szervezeteknek a jövőbeni közreműködésére, illetve milyen módon kívánja a kormányzat az átmeneti időszakban segíteni a tárasasházközösségeket vagy azok érdekképviseleti szerveit? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kónya Imre belügyminiszter urat, szíveskedjék az elhangzottakra megadni a választ. Dr. Kónya Imre belügyminiszter válasza KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy a társasháztulajdon a k özös tulajdonnak egy speciális formája, aminek a lényege az, hogy a lakások a tulajdonostársak kizárólagos tulajdonában, míg az ingatlan egyéb részei a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak. A Ptk. 149. §a és az erre épülő 1977. évi 11. sz. tvr. 3. §a a társasháztulajdon létesítésének feltételeként az alapító okirat elkészítését és a társasháztulajdonnak telekkönyvi bejegyzését, ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését határozza meg. Lakásaik megvásárlásakor a bérlők nemcsak a lakások kizárólagos tulajdonát, hanem a közös tulajdonba kerülő épületrészeket, illetve a telekhányadot is tulajdonul szerzik, és a tulajdonostársakat terhelik tulajdoni arányukban a közös tulajdonban maradó részek fenntartási költségei is. Ezt a rendelkezést nyilvánvalóan a z önkormányzati lakások bérlői által történő lakásmegvásárlásoknál is érvényesíteni kell és fenn kell tartani. Az alapító okiratnak természetesen részletesen kell tartalmaznia a kizárólagos tulajdonba kerülő lakás jellemző mutatóit, valamint a közös tulajd onba kerülő épületrészek karbantartásával, felújításával kapcsolatos kötelezettségek tulajdonostársak közötti megosztását, továbbá az egyéb közös kiadások költségviselése teljesítésének mikéntjét is. A jog tehát – úgy ítéljük meg – egyértelműen rendelkezik mind az eladó, mind a lakását megvásárolni szándékozó bérlő védelmében. Változtatni tehát semmiképpen nem a jogi rendelkezéseken kell. Az viszont tény, hogy a gyakorlatban a társasházalapításoknál valóban sok a probléma. Ez elsősorban a bérlők nem kielég ítő tájékozottságából adódik. Ezért is folyamatosan segíteni kívánjuk az önkormányzatok elidegenítéssel kapcsolatos tevékenységét. Tesszük ezt az önkormányzati rendeletekhez rendeletminták, alapítóokirattervezetek közreadásával, konzultációk szervezésével , tehát minden olyan eszközzel, amely a Belügyminisztérium rendelkezésére áll. Ebbe a körbe tartozónak tekintjük a rendszeres együttműködést – amire a képviselő úr a kérdésében utalt – az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervezetekkel, így többek kö zött a Lakásbérlők Egyesületével, a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségével. Mindkét egyesülettel, illetőleg a szövetséggel rendkívül jó és szoros kapcsolat alakult ki. Ugyanakkor érdemi munkakapcsolat kialakítására törekszünk az újonnan alakult szervező dések képviselőivel, mint például a Bérlakásokat Megvásárlók Országos Szövetségével is.
