Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ):
97 Az a tény azonban, hogy a mai bajaink nem csekély része a jelenlegi kormánykoalíció jóvoltából állott elő, nem zárja ki eleve, hogy új kormányprogramjuk a létező valóság problémáinak elemzéséből induljon ki. Ám ez a kormányprogram alig ejt szót gondokról, problémákról, feloldandó feszültségekről. Amit ma itt vitatunk, az sokkal inkább tekinthető közönséges győzelmi jelentésnek, semmint kormányprogramnak. Tisztelt Ház! A tragikus módon előállt kormányváltási kényszer alkalmat teremt arra, hogy háttérbe szorítva kormánypárti vagy ellenzéki mivoltunkat, őszintén szembenézzünk az ország helyzetével. Talán ez a pillanat alkalmas annak kimondására, hogy komoly bajban vagyunk. Az MDFkormány országlása alatt nem egyszerűen egy vagy két párt vesztette el a népszerűségét, nem egy vagy két politikussal fordult szembe a közvélemény jelentős része, hanem sokakban az egész demokr áciába vetett hit rendült meg. Amikor nekifogtunk a munkának, jól tudtuk, hogy milyen irdatlan feladatot kell megoldani. Ma már sok mindent homályban hagy az emlékezet, de a mi generációnk már 1989ben tisztában volt azzal, hogy milyen jövő is vár ránk 40 éves kommunista országlás eredményeképpen. De más dolog elméletben belátni, hogy a mi hátunkon fog csattanni az ostor azoké helyett, akiknek valójában viselni kellene a felelősséget, és más dolog szembesülni a sorsuk rosszabbodása miatt a demokráciából is kiábránduló s mindannyiunkkal szembeforduló százezrekkel. Mondjuk ki nyíltan, az eltelt három és fél év a magyar polgárok többsége számára nem bizonyította be, hogy a mai rendszer, a többpárti demokrácia jobb és kívánatosabb rendszer lenne, mint az előző v olt. (Mozgás és zaja jobb oldalon.) A kommunista rendszer utolsó éveiben a kívánt demokrácia a magyar társadalomban nem a maga lábán megálló polgár küzdelmeivel és felelősségével, hanem a várt jóléttel volt azonos. Általános volt az illúzió, hogy a kommuni sta uralom elsöprése egy csapásra magával hozza a nyugatihoz hasonló életszínvonalat. A fordulat óta nem hogy rohamosan emelkedett volna a polgárok életszínvonala, hanem ellenkezőleg, még a fogyasztás abszolút szintje is csökkent. Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Egyre kevesebbet ér a pénz a polgárok zsebében, és egyre kevésbé fogékonyak a többpárti parlamenti demokrácia finomságai iránt. Nem értik, miért van szükség ilyen sok parlamenti képviselőre, nem értik, hogy minek a sokféle rangú és című kormánytisz tviselő és hivatal. Önkormányzati testület, köztársasági megbízott, Számvevőszék, Alkotmánybíróság mindmind úri huncutságnak tűnik a szemükben, amely nem visz egy lépéssel sem közelebb a jóléthez, hanem inkább csak viszi a pénzt. A piacgazdaság sérti azok erkölcsi érzékét, akik csak azt látják belőle, hogy kevesek – számukra tisztázatlan körülmények között – tulajdonosokká válnak, míg a többség továbbra is marad egyszerű, a munkahelyét és megélhetését féltő munkavállaló. Mindannyiunknak számot kell vetni a zzal – legyünk akár ellenzékiek, akár kormánypártiak – , hogy a demokrácia iránti bizalmatlansággal még hosszú időn keresztül együtt kell élnünk, hogy a parlamentáris demokrácia gyökerei nem fognak végleg megkapaszkodni, amíg ez a rendszer gazdasági sikerek kel nem bizonyítja az életrevalóságát. S ezért hosszú időn keresztül a politikai küzdelmeknek nemcsak az a tétje Magyarországon, hogy ki fog kormányozni, hanem elsősorban az, hogy megmarade a demokrácia. (Taps a bal oldalon.) Elnök úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetből indultunk ki, és még nehezebbe jutottunk. A bajok egy részét nem kerülhettük el, de nem volt szükségszerű, hogy ilyen mélyre zuhanjunk. Ma már aligha mondhatja bárki őszintén, a megmosolygás kockázata nélkül, hogy jó irányba haladunk. Az inflác ió mértéke lényegében egy éve nem mérséklődött, s rövid távon nincs is esély jelentős csökkenésre. A külgazdasági miniszter exportdiadalokról szóló haditudósításai lassan lecsendesedtek, s szerény segélykéréssé szelídültek. A visszafogottság indokolt, hisz en ebben az évben az export drámai módon visszaesett, és a külkereskedelmi mérleg aggasztóra fordult, és ismét fenyeget bennünket a külső eladósodás mértékének emelkedése. Az ország gazdasági teljesítőképessége vészesen zsugorodni kezdett, és a nemzeti öss ztermék három esztendő alatt több mint 20%kal csökkent. Ez alatt a költségvetési hiány mértéke 1,4 milliárd forintról jövőre a legjobb esetben is legalább 330 milliárd forintig fog emelkedni. És történik mindez úgy, hogy a Kormány nem valamely nagy ívű
