Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 20. hétfő, téli ülésszak 1. nap (355.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÉLI TAMÁS (MSZP)
64 normális munkaerő, a munkavállaló legalizált feketepiaci árúvá váljék, és most a szó szoros értelmében feketévé, mert hog y ezt főként a feketék fogják csinálni. Ezt — túl azon, hogy valójában semmilyen megoldást nem kínál — meglehetősen demagóg dolognak tartom egy ilyen törvényen belül, és gazdasági válságok esetében egyébként jól beválik, de veszélyes eszköznek számítanak a demagógiával átitatott törvények. Ez például ehhez hasonló egy kicsit. Azt mondják néhányan azok közül, akik hisznek ebben, hogy ez a modell sok helyen működik a világban. Valóban, de egészen más jövedelmi viszonyok között működik, más biztosítékok, más f ékek vannak betéve, mint itt egyáltalán eszébe is jutott volna valakinek. Tehát úgy hiszem, hogy ez a fajta modell nem működik sehol; itt még nem, és nagyon bízom benne, hogy nem is fog működni. Minden frakcióvezető kapott az Érdekegyeztető Tanácstól egy k étségbeesett üzenetet. Ha jól tudom, ez elég fontos tanács, amelyet a Parlament hozott létre. Oda kellene figyelni, hogyan is gondolkodik a közösségi munkáról és még sok egyéb ezzel kapcsolatos anomáliáról. A szociális törvény módosításáról szóló előterjes ztés 11. §ának jelenlegi szövegével kapcsolatban több probléma merül fel — mondja egy kedves szakértő társunk. Azt az előbb megismertük, hogy milyen problémák merülnek fel. Nem tudom, hogy valójában tényleg tudjuke, hogy milyen problémák fognak felmerüln i ennek kapcsán. Szeretném kisarkítani ezeket a problémákat és egyszerű nyelvre lefordítanám. Olyan korrupciókra ad lehetőséget, amelyekkel eddig is találkoztunk, csak eddig ezek büntethetőek voltak. X. Y. úr, hatáskörénél fogva lehetőséget kap arra, hogy — úgy mondjam — kis és kevés pénzért igen komoly munkaerőt vigyen piacra. Tudniillik nála van a gyeplő, ő irányítja a lovakat, sőt az ostor is a kezébe kerül, ha ezt a közösségi munkát a közösség szempontjából fontos dolognak fogjuk tekinteni. A közösségi munka semmiképpen nem indokolt, hiszen a megoldásokat nem hozza. Itt többször elhangzott az, hogy esetleg egy órára biztosít valamiféle megoldást, miközben elhangzott az is, hogy másfél órás utazáson belül megközelíthető egy ilyen feladat, egy ilyen lehető ség, akkor kérdezem én azt, hogy arra az egy órára is oda lehet vezényelni embereket? Nem tudom, hogy ezt hogy képzelték. Az előterjesztők a bizottsági ülésen valójában nem tudták komolyan megindokolni és érdemben semmi értelmeset nem tudtak ezzel kapcsola tban mondani. Engem nem tudtak megnyugtatni, lehet, hogy azért, mert én nem értek ehhez, bár — hogy is fogalmazzam — ha értője nem is, de elszenvedője vagyok bizonyos ilyen törvényeknek. Nos, azt hiszem, oda kellene valahogy visszakeverednem, amivel kezdte m. (20.30) Azért veszem a kezembe ezt a papirost (kéziratot mutat fel) , hogy véletlenül se tévedjek: a törvényjavaslat 32. §a maradjon el. Ezt alá lehet támasztani azzal, hogy a közösségi munkavégzés intézménye teljesen idegen a szociális törvény elveitő l és céljaitól. Sok ilyesmit lehetne még mondani. Azt is, hogy az európai chartától teljesen idegen ez a fajta elképzelés a munkanélküliség feloldására és a szociális problémák megoldására. Azok, akik remélhetően a közeljövőben nem kerülnek ilyen állapotba , hogy közösségi munkát kelljen végezniük, hiszen fizikai állapotuk, elmeállapotuk erre nem teszi majd képessé őket, természetesen könnyen elfogadják ezt a törvényt. De azok, akik épkézláb emberek, több gyermeket akarnak felnevelni, valószínűleg ódzkodni f ognak és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez a törvény így, ahogy most van, ne legyen elfogadva. Én — engedelmükkel — meglehetősen szubjektív voltam, hiszen úgy jártunk most, mint egy dadaista koncert előadásán, amikor jószerével csak az előa dóművész vesz részt a műsoron. Ezért mertem ilyen szubjektív lenni, hiszen — mint ahogy itt elhangzott — meghitt… nem azt mondom, hogy meghitt, hanem azt mondom, hogy bizalmas volt ez a rövid kis néhány perc amit együtt tölthettem így szóban önökkel.
