Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 20. hétfő, téli ülésszak 1. nap (355.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (független)
51 közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben rájuk meghatározottnál. Ez ellen mind a Kormány képviselője, mind az önko rmányzatok képviselője rendkívül ágált. Ennek ellenére szerencsére a szociális bizottság javasolja ennek az elfogadását. Tudniillik kiderült, akkor merték csak bevallani, hogy 10 milliárd forint hiányzik. Tehát sem a bevételi — valószínűleg — , sem pedig a kiadási főösszegek nem jók, mert a 10 milliárd forintnak van egy bizonyos fajta járulékvonzata, illetve a 10 milliárd forint kiadási oldalt mindenképpen módosítani kell, módosítani is fogja valószínűleg. De természetesen ez irányban nem történt módosító ja vaslat benyújtása. Ugyancsak érdekes megállapításra jutottunk akkor, amikor elkezdtük a törvényjavaslatot tárgyalni. Az egyik legfontosabb volt, hogyan lehetne a kiadási, bevételi oldalt egyenlegbe hozni. Tekintettel arra, hogy a Kormány által benyújtott t örvényjavaslat 800 millió forintos többletet állapított meg, de ugyanakkor mi már megállapítottuk, hogy 10 milliárd forint hiánnyal kell számolni. És ez reális. Ténylegesen mi a valóság? Én mindenképpen fontosnak tartottam ez ügyből is vizsgálni a törvényj avaslatot, és erre sietett segítségemre az a viszonylag szokatlan megoldási forma, hogy a törvényjavaslatban nem szereplő törvény módosítását is kezdeményezni fogjuk. S ez pedig az 1975. évi II. törvény. Két verzió adódott, amivel foglalkozott a bizottságu nk is, és ami bizonyos értelemben támogatásra talált az önkormányzatok, illetve a Kormány részéről. Az egyik a kiadások megfogása, a másik pedig a járulékalap bővítése. Habár ez utóbbinál az önkormányzatok álláspontja nem egyezik a Kormányéval. Ugyanakkor nekem egy bizonyosfajta törvényességi problémám is adódik. Tudniillik a társadalombiztosítási törvény úgy, ahogy jelen pillanatban van, viszonylag még — hogy így mondjam — konzisztensnek és egységesnek tekinthető. Hiszen arra épül, hogy aki biztosított, an nak a biztosítási jogviszonya alapján kell járulékot, illetve utána a bérjellegű kifizetések figyelembevételével a munkáltatónak munkáltatói járulékot fizetni. Idáig rendben is van. Csakhogy a benyújtott módosító javaslat szerint már nem a biztosítási jogv iszony alapján kell fizetni a járulékot 1994. január 1jétől, hanem — hogy így mondjam — adóügyi jogviszony alapján. Ez társadalombiztosítási nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy lehet olyan személy, aki nem biztosított, de ugyanakkor járulékot kell után f izetni. Tőle viszont nem kell járulékot levonni. Eléggé furcsa megoldás. Ez egyértelműen a munkáltatókat fogja terhelni. A másik lényeges dolog, hogy a társadalombiztosításban íratlan szabály volt eddig, hogy aki valami után fizet, a befizetett összeg figy elembevételével kapjon valamilyen ellátást. (19.20) Ez természetesen az elmúlt évek során többször módosult. A legújabb verzió szerint már eltekintenénk az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási önkormányzatot megillető társadalombiztosítási jár ulék megosztásától is. Ez a bonyolult kifejezés azt jelenti, hogy ezután a két járulékalapot nem úgy kell tekinteni, mint amelyik egymást bizonyos értelemben kiegészíti, hanem a két járulékalapot úgy kell tekinteni, mint amelyik a társadalombiztosítás hián yának megszüntetését akarja előtérbe állítani. Vagyis mivel nem kell fizetni sem egészségbiztosítási, sem pedig nyugdíjjárulékot a biztosítottnak, ezért ő nem kap nyugellátást, nem válik jogosulttá nyugdíjra, ugyanakkor kap érte egészségügyi szolgáltatást. Mindez a munkáltatójának 44%ába kerül.Vagyis eltérünk a törvény 103. §ában rögzítettektől, hiszen az egészségbiztosítási szolgáltatásoknak nem 44%, hanem csak 19,5% a tarifája. Tehát itt mindenképpen valami konzisztenciát kellene teremteni. Ugyancsak pr oblémát okoz, hogy mindezt azokra a személyekre akarják kiterjeszteni, akik — hogy így mondjam — különböző alapítványoknak vagy kuratóriumoknak a tagjai. Ez önmagában nem lenne vészes. De akkor legalább a társadalombiztosítással konform megoldási módozatok at kellene kiválasztani, tekintettel arra, hogy sem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak, sem pedig a biztosítotti körbe tartozók közé ezek a személyek nem fognak beletartozni. Amikor
