Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 20. hétfő, téli ülésszak 1. nap (355.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
49 Ezen módosítócsomag benyújtása pillanatától kezdve érezhetővé vált, hogy ezt kell etalonnak tek inteni, és minden ettől eltérő tartalmú módosító indítvány elfogadása gyakorlatilag reménytelenné és esélytelenné vált. A kérdés az, hogy miért is mondom el mindezt. Azért, mert szeretnék rámutatni arra, hogy abban az esetben, ha válogatás és meggondolás n élkül az A változat mellett szavazunk, az oda vezet, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok kezét gúzsba kötjük, mozgásterét beszűkítjük, és egyáltalán nem várható a társadalombiztosítási önkormányzatoktól, hogy jó gazda módjára bánjanak a társadalomb iztosítás vagyonával. Az erkölcsi kár ennél sokkal nagyobb. Ez alatt ugyanis azt értem, hogy szándékaink ellenére a politika nemhogy kivonult volna olyan fontos kérdések köréből, szférájából, mint például az egészségünk kérdése, az öregkori biztonságunk ké rdése, hanem még nagyobb teret nyert. Megállapíthatjuk tehát, hogy az A változatok gátlástalan elfogadása egyértelműen a tbönkormányzatok működésének korlátozásához vezet. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez magában hordja annak szükségességét, hogy a későbbiekben ezt az egész kérdéskört újrarendezzük, gondoljuk át újra, és a kompetenciaviszonyokat úgy kell beállítani, hogy mindenki a neki szánt szerepnek valóban megfelelhessen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : K öszönöm. Megadom a szót dr. Hasznos Miklós képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Verba volant, scripta manent történelmi igazságának reciprokára szeretném fel hívni a tisztelt Ház figyelmét. Ne tessék megijedni, nem akarok filozófiai okfejtésekbe bocsátkozni, hanem éppen egy törvényjavaslat konkrét és részletes vitája kapcsán mondom ezt. Miről is van szó? 14941es számon Kádár Péter képviselőtársam konkrét módos ító javaslatot adott be a járulékalap kiszélesítése tárgyában. Ismereteink szerint a szociális bizottság ezt a kérdést elutasította, a költségvetési bizottság lényegében ehhez hasonló, de nem ezt a javaslatot fogadta el. Pedig ez a figyelemfelkeltő javasla t azt a célt szolgálta, amire a szociális bizottság elnöke is utalt, hogy nem lehet nullszaldós tbköltségvetést tervezni, mert hiszen a költségvetés állandó túlfeszítése, a források bizonytalansága kérdésessé teszi a kiadási terv teljesítését is. Ezért a biztosítási elveknek megfelelően gondoskodni kellett volna a járulékbevételek megfelelő növekedéséről. Természetes, hogy ennek nem járható útja a korábban is járulékköteles bér és egyéb jövedelmek további százalékkulcsos adóztatásának növelése, hanem az le tt volna a célszerűbb eszköz, hogy bizonyos olyan, eddig járulék alá nem vont tiszteletdíjakat, egyéb jövedelmeket is járulékolni kellene, ami szélesítené azokat a bevételi forrásokat, amelyek fedezetet adhatnának a kiadásokra. Tulajdonképpen ez a módosító javaslat egy valós problémára kívánta felhívni a figyelmet és arra, hogy bármekkora erővel és erőfeszítéssel próbálkoznak a tbkintlevőségek behajtására, ez egyszerre, egy időben úgy sem fog sohasem megvalósulni, és akkor sem fogja tudni pótolni azokat a hiányzó bevételeket. Az kétségtelen tény, és a szociális bizottság elnöke is kifejtette, hogy állandóan csökken az aktív rész, amelyik a járulékaiból és a befizetéseiből bizonyos forrásokat teremt az inaktívak, a betegek ellátására. Ugyanakkor mind az egés zségbiztosítás, mind a nyugdíjbiztosítás működésének költségei eleve sokkal nagyobb mértékben emelkednek, mint ahogy a járulékbevételek növekednének. Ez egy olyan óriási ellentmondás, aminek a megoldása alól a Parlament sem vonhatja ki magát. Igenis felelő sséggel tartozik, hiába a tbönkormányzatok készítik a költségvetést, hiába támogatja vagy nem támogatja majd a Kormány, de a Parlamentet is felelősség terheli e kényszerű megoldás előbbutóbbi megtalálásában.
