Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - DR. FODOR ISTVÁN, a független képviselők első szónoka:
102 Nos, senki nem vitathatja, hogy akár az egész világ értékítélete s ebből fakadóan velün k szemben tanusított magatartása szempontjából, akár a belpolitikai stabilitás szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetet jelent a megválasztott miniszterelnök és a kinevezett Kormány, mint az ügyvezető kabinet. (16.10) Ennek a körülménynek a jelentőségét szinte egyöntetűen ítélte meg az a 12 független képviselő, akik nem tartoznak sem a frakciót alakító, sem a frakciót nem alakító pártokhoz. Ezért első pillanattól kezdve nyitottak voltunk arra, hogy ne csak egyetértsünk a legnagyobb parlamen ti frakció három, szóba került politikusa közül bármelyiknek a jelölésével, hanem igen szavazatunkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy elejét vegyük bármilyen felesleges alkotmányos bonyodalomnak. (Taps a jobb oldalon.) Azonban… (Derültség.) Most mégis azt kell jeleznem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a 12 párthoz nem tartozó képviselő közül e pillanatban mindössze 5nek a támogatására számíthat a kormányprogram, s a 7 ellenszavazatra nem elsősorban azért, mert azóta kiderült, hogy a körünkben levő, frakciót ala kítani nem tudó pártok képviselői közül elegendően igent fognak mondani, hanem azért, mert azóta ismertté vált a koalíció és a kijelölt miniszterelnök döntése a leendő belügyminiszter személyéről. S tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban a sajtó talán a kelleténél is többet foglalkozott ezzel a kérdéssel, nem tudom megkerülni, hogy ez alkalommal pontosítsam megfontolásainkat. Szeretném előrebocsátani, nem áll szándékomban személyeskedő hangot megütni, s távol áll tőlünk Kónya Imrét akárcsak a legcsekélye bb mértékben is emberileg megbántani. Kónya Imrét jól felkészült jogásznak, nagy munkabírású, célratörő politikusnak tartjuk. Ám demokráciafelfogásunk oly mértékben különbözik az emlékezetes dolgozat szerzőjétől, hogy nem tudunk olyan Kormánynak bizalmat s zavazni, amelyiknek belügyminiszteri tisztét tölti be. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Tisztelt Ház! Az a tény, hogy a koalícióban tömörülő frakciók képviselői önmagukban nem képesek elegendő számban elkötelezni magukat hat hónapra sem a kormányprogram mellet t, függetlenül a szavazás végeredményétől, azt jelenti, hogy az MDF – KDNP – Kisgazdakoalíciónak közjogilag is megszűnt a legitimitása. Ennek a koalíciónak a története az Alkotmány által biztosított közjogi és a valóságos támogatottságot tükröző politikai leg itimáció összekeverése. Hiszen ki vitatja, hogy a mandátumok közel 60%a közjogilag a felelősséggel együtt lehetőséget is biztosított arra, hogy az ország sorsát a megbízatásának időtartamán túl terjedő időszakra is meghatározó döntéseket hozhatott a Kormá ny. Ám ha, különösen az átalakulás gyorsan változó körülményeire figyelemmel a Kormány tekintettel van arra, hogy a szavazástól távolmaradókat is számba véve, már megalakulása pillanatában sem mérhette fel valóságos támogatottságát, s az időközi választáso k eredményeiből a szükséges következtetéseket levonva a közjogi legitimáció helyett a valóságos politikai támogatottság alapján, s ebből következő fokozott felelősséggel akarta volna irányítani az országot, sokkal, de sokkal több alkalommal kellett volna p árbeszédet kezdeményeznie nemcsak a politikai színpad szereplőivel, hanem a társadalom más tényezőivel is. Örömmel hallottam Boross Péter expozéjában, hogy az új Kormány nyitott lesz párbeszédre nemcsak más politikai erőkkel, hanem más szervezetekkel is. D e még jobban örültem volna, ha a programban azt olvasom, hogy a Kormány a jelenleg igencsak foghíjas érdekegyeztetési rendszerét tovább kívánja fejleszteni, s a szakszervezeti, illetve kamarai törvények szabályai szerint működő szervezeteken túlmenően az é rdekegyeztetési folyamatban partnerének kívánja tekinteni a jövőben a civil társadalmat is. Ha Boross Péter és Kormánya a leírt program megvalósítása során a kivitelezés mikéntjét végül is eldöntő részletekbe is betekintést enged a társadalom minden szférá jának, akkor nemcsak arról
