Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - DR. TAKÁCS GYULA (MDF):
103 tesz tanúbizonyságot, hogy teljesen tisztában van a mégiscsak rendkívüli körülmények között általa meghozandó intézkedések következményeivel és ebből adódó fokozott felelősségével, hanem elévülhetetlen érdemeket szerez abban is, hogy hangulatilag a lehető legkedvezőbb körülményeket teremtsen a választásokon az ország állampolgárainak minél nagyobb számban való részvételéhez, úgy is, mint annak feltételéhez, hogy a következő kormány és parlament politikai támogatottsága a lehető le gjobban megközelítse közjogi legitimitását. Persze ehhez nemcsak egy, a fentiek szerint gondolkodó Kormány kell, hanem a másik oldalon is hasonlóan gondolkodó képviselők. Ígérem, mostani szavazatunktól függetlenül, ebben partner lesz valamennyi független k épviselő. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok egyegy képviselője nyilatkozhat 55 perces időkeretben, illetve a megtakarított időkeretben. Kérdezem, a Magyar Demokrata Fóru m képviselőcsoportjából kíváne valaki szólni? Igen. Takács Gyula képviselő úr következik, megadom a szót. DR. TAKÁCS GYULA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem készültem hozzászólásra, tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban a Közgazdaságtudomá nyi Intézetben volt egy programtájékoztató, ahol valamennyi párt képviselője, általában a programalkotásban részt vevő országgyűlési képviselők vagy más kutatók elmondták a gazdasági programjaikat. Meg kell mondani, hogy nagyon világosan és egyértelműen ki derült, hogy a gazdasági mozgástér rendkívül behatárolt, olyan helyzet van, amelyben a gazdasági programok csak kismértékben tértek el egymástól, nemcsak a programok, hanem az előírt feladatok is és a várható cselekvések. Ennek ellenére meglepett engem az itt, most, a programalkotó vagy legalábbis rövidprogramalkotó Országgyűlésünkön, hogy jelen pillanatban a képviselők hihetetlen módon támadták azt a programot, amelyet korábban szakértőik tulajdonképpen elfogadhatónak tartottak. Különösen vonatkozik ez a szabad demokraták frakcióvezetőjére is, aki jóformán egy pozitívumot sem mondott el az elmúlt három évről. Ezért – tisztelt Ház – szeretném önöket arról tájékoztatni – és ez is benne volt abban az előadásban, amit tartottunk – , hogy mi az, amit mi örököltü nk három évvel ezelőtt. Az ország gazdaságát az állami tulajdon túlsúlya jellemezte, amely több területen már akkor működésképtelen volt, csődtömeget jelentett, akár látszott ez a felszínen, akár nem. Nyugodtan mondhatom ezt például a mezőgazdaságra, ahol már 1988ban minden harmadik szövetkezet veszteséges volt. A gazdasági csődtömegek mellett tudati oldalon ott volt a hamis ideológia valamennyi maradványa, így például az egyenlősdi, a teljes foglalkoztatottság ideálképe stb. A túlsúlyos állami tulajdon me llett ott volt a kibocsátott teljesítmény magas arányban történő ésszerűtlen felhasználása és újraelosztása. A túlfoglalkoztatottság, amit valamennyien ismerünk, ami nem volt más, mint a kapun belüli munkanélküliség. Az ország nagyarányú eladósodottsága, a zaz a jövő feláldozása a szocializmusban a teljesítményt meghaladó fogyasztás oltárán. És itt szeretnék talán röviden válaszolni Horn Gyula elnök úrnak, képviselőtársamnak, hogy 1990ben a külföldi bruttó adósságállomány 21 milliárd volt, ez ma 23 milliárd , tehát valójában 2 milliárddal növekedett; ugyanakkor azonban a nettó adósságállomány jelen pillanatban 15 milliárd és nem 16 milliárd, mint 1990ben volt. Tehát jelen pillanatban még kisebb a nettó adósságállományunk. Tehát ma senki nem állíthatja azt, h ogy Magyarország ma lényegesen jobban el van adósodva külföldre, mint volt. Nincs jobban eladósodva, valamelyest csökkent ez az eladósodás, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagy mennyiségű devizatartalékaink vannak. Ez a tényekhez tartozik. (16.20)
