Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az 1993. január 1-je előtt megállapított nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint nyugdíjrendszerű rendszeres szociális ellátások egyösszegű kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - BERECZKI VILMOS (független) - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
914 terhei egy részét áthá rítani a költségvetésre. A költségvetési törvényben az úgynevezett profiltisztítás — tehát a szociális jellegű kiadások átvállalása — valószínűleg az idén sikerülni fog. De ezzel csak azt teszi, hogy az állampolgárokra ugyanolyan terhet ró, hiszen a költsé gvetés bevételeit viszont adóból kell fedezni. Tehát akkor megint csak a ma élő aktív korú lakosságra terheli ezt a többletkifizetést. Itt tehát olyan igazságot tenni, hogy az aktív és a passzív korú lakosság jövedelmi viszonyai hogyan alakuljanak, nagyon nehéz. Egyetlenegy módszer látszik erre célszerűnek, ez a bizonyos követéses nettó átlagkereset figyelembevétele. Van azonban hosszú távon is egy igen veszélyes jelenség egész Európában, az egész civilizált világban. Az, hogy a nettó átlagkereset, bármekko ra legyen, azt az aktív korú lakosság számával kell szorozni. Magyarul, ha kevesebben dolgoznak, kisebb a munkaképes korú lakosság, akkor kevesebb lesz a nyugdíjra fordítható összeg. Tehát az a demográfiai, népmozgalmi jelenség, hogy csökken a születések s záma, csökken a munkaképes korú emberek száma a hála istennek növekvő életkorú nyugdíjas populációhoz, népességszámhoz képest, ez a világon mindenütt oda vezet, hogy egyre kevésbé képes megtermelni a munkaképes korú lakosság azokat a kiadásokat, amiket rés zben a növekvő létszámú nyugdíjas réteg joggal igényel, részben az egészségügyben bekövetkezett árrobbanás, technológiai forradalom miatt a gyógyítás, az egészségügyi ellátás igényel. Ez a világon olyan gond, hogy például a Német — … most majdnem azt mondt am…, maradjunk Szövetségi Köztársaságnál… — Szövetségi Köztársaságban 1992ben 40 milliárd márka volt a társadalombiztosítás deficitje, pedig ott igen nagy számú vendégmunkás is termeli az értéket. Nálunk ez arra az évre körülbelül 40 milliárd forint lesz — erre mondom én, hogy nagy ország nagy deficit, kis ország kis deficit, mert ott márkában, mi forintban számítjuk a 40 milliárdot… (11.10) De ugyanilyen a helyzet a világon mindenütt. Tehát ha felelősen, hosszú távon gondolkodó politikusként kell majd a n yugdíjtörvényről döntenünk — és a nyugdíjtörvényekről csak felelősen és hosszú távon gondolkodva szabad döntenünk — , akkor mindenképpen meg kell találni a módját, hogy a nyugdíjrendszer majd tükrözze azt a háromgenerációs modellt, amit még a társadalombizt osítás, meg a nyugdíjrendszer kitalálása előtt is művelt a társadalom. Ez azt jelentette, hogy az aktív korúak dolgoztak, megtermelték a saját munkaerőutánpótlásukat, tehát családjuk, gyermekük volt, és eltartották saját időseiket annak fejében, hogy a va gyont vagy akármilyen tulajdont tőlük kapták, illetve nem is kapták meg, mert rendszerint a bölcs parasztasszonyok addig nem íratták át a földjüket, amíg éltek. Tehát ez a háromgenerációs együttélés a nagy családokban automatikusan működött. Mihelyt ez a n agy család felrobbant, megszűnt, azt törvénnyel viszszaállítani nem lehet. De igenis társadalmasítani lehet ezt a fajta háromgenerációs modellt például úgy, hogy a nyugdíjban megjelenik mint egy elkülönített hányad, egy rész, a felnevelt gyerekek száma, hi szen ezáltal az a nyugdíjas, aki több gyermeket nevelt, gondoskodott mind a maga, mind az utána következő nyugdíjasok nyugdíját megtermelő aktív korú lakosság jövedelméről. Mondom, ezt meg kellene csinálnunk, meg kell csinálnunk, az egész nyugdíjrendszert át kell dolgoznunk, addig csak foldozzuktoldozzuk a meglévőt, a '75. évi II. törvényt; azt hiszem, azt már mindenki tudja ebben az országban, hogy ez az a törvény, amiről beszélünk. A foltozásból eredően úgy járunk, mint amikor valaki egy rossz dunnacihát próbál befoltozni, a folt magához húzza a mellette lévő szálakat, és ezért mellette válik ritkábbá. Hogy ne váljék nagyon ritkává, az a mi gondunk! Ez a törvényjavaslat jelen formájában lehetőséget ad arra, hogy ugyan a folt sem túl erős és tartós, de a l yuk sem lesz sokkal nagyobb mellette. Ez egy kompromisszumos javaslat, ami azon alapszik — noha az önkormányzatok egyetértésével kerül elénk — , hogy részben az Országgyűlés a társadalombiztosítás rövid és hosszú távú feladatairól rendelkező országgyűlési h atározatában már 1991ben így rendelkezett, részben hogy ezt tételesen törvényben is megfogalmaztuk. Ez a törvényi kötelezettségünk most praktikusan
