Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az 1993. január 1-je előtt megállapított nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint nyugdíjrendszerű rendszeres szociális ellátások egyösszegű kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - BERECZKI VILMOS (független) - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
913 előre meghirdethető, hanem 2025 évre előre kell a leendő nyugdíjasoknak tudni, hogy mi vár rájuk, ha most szerződést kötnek a társadalombi ztosítással, azzal, hogy befizetik az első járulékukat. Ezért lassan megy, és noha minden becslésen alapuló tervezés szükségszerűen torzít, ezek a torzítások tovább nőnek akkor, ha ezeket az adatokat bázisként tekintjük, százalékosan mindig ahhoz viszonyít unk, így a torzítások egyre nőnek. Ez történt gyakorlatilag az elmúlt három évben, hogy egy torzult rendszert próbáltunk életben tartani, de a torzításai csak nőttek azáltal, hogy az előzőt mindig bázisnak tekintettük. Egyetlenegy esetben tett a Parlament kísérletet arra, hogy a torzítást csökkentse, akkor, amikor a szolgálati időt fokozott mértékben vette figyelembe, illetve a nyugdíjba menetel időpontját, tehát azt, hogy mióta nyugdíjas az illető. Ezenkívül ezek az automatizmusok csak így működhetnek. Tén yleg szükség van egy új nyugdíjtörvényre, amely áttekinthető, világos, és nem kiki kényekedve szerint magyarázhatja. Ami most zajlik, az tulajdonképpen egy játék a számokkal, számháború, mert amikor az Országgyűlés úgy határozott, hogy a nettóátlagkerese tnövekedés mértékében kell növelni a nyugdíjakat, akkor ezzel egy becsült értékkel próbálta arányba hozni. Ez lehetett volna akár az infláció, akár a nettóátlagkeresetnövekedés. A nettóátlagkeresetnövekedés mellett azért döntöttünk, mert a tb bevételei a nettóátlagkeresettől függnek, annak arányában kapja a társadalombiztosítás a 10, illetve a 44%ot. Tehát abból tud fizetni, amit kap. Az infláció mértékében nem nőnek a bevételek, csak egy második lépcsőben, amennyiben az infláció módosítja a nettóátlag kereseteket. Tehát ez egy logikus rendszer, automatikusan működő rendszer, és tulajdonképpen igazságos rendszer is, hiszen az aktív korú lakosság életszínvonalnövekedése vagy csökkenése az infláció és a nettóátlagbérek arányában ugyanolyan mértékű vagy k özelítő mértékű, mint az inaktív, a nyugdíjas korú lakosságé. A gond csupán az, mint mondtam, hogy ez egy becslésen alapszik. Év közben ez a becslés egyre pontosabbá válik. Ezért szükséges az Országgyűlés határozata szerint az évi kétszeri nyugdíjemelés, i lletve a mindenkori változások figyelembevétele. De ez állandóan számháborút fog eredményezni, hiszen minden becslés csak közelítő. Ezért elkerülhetetlen lesz az a megoldás, hogy egy követő rendszerre térjünk át majd az új nyugdíjtörvényben, de ezt is jó e lőre meghirdetve az állampolgároknak. Ez azt jelenti, hogy az előző évi átlagkeresetnövekedést vesszük figyelembe a nyugdíjemelésnél, s ez két következménnyel járhat. Ha az infláció csökken az előző évihez képest, akkor jobban jár ezzel a rendszerrel a ny ugdíjas, ha az infláció aránya, mértéke — az, hogy 20 vagy 22% — , ha tehát csökken, akkor jobban jár; ha emelkedik az előző évihez képest az infláció százalékos aránya, akkor rosszabbul jár a nyugdíjas. De ha az infláció csökken, akkor ennek megfelelően az egész gazdaságban a munkabérnövekedés is csökken, tehát követi az aktív meg a passzív korú lakosság jövedelme nagyjából az elvárásokat. Az erre való áttérés természetesen ezeket a számháborúkat megszüntethetné, és nem is biztos, hogy mindenki számára kív ánatos lenne, hiszen akkor nem lehetne ezzel manipulálni. A másik dolog: lehet itt nagyon népszerű követelésekkel fellépni, de azt azért tudni kell mindenkinek, hogy a törvénnyel lehet élni, lehet visszaélni, sok mindent lehet csinálni a törvénnyel — de pé nzt nem lehet törvénnyel csinálni. Sajnos, mert akkor elég egyhangúan döntene a Ház sok esetben. Mit jelent ez? Azt, hogy a társadalombiztosítási alap, amikor független, olyannyira független, hogy saját választott önkormá nyzata van, akkor ebből a 44+10%ból, amit a bérek arányában szed be, ebből fizet nyugdíjat; a másik feléből természetesen az egészségügy működési költségeit. Tehát bármennyit kívánnánk, szeretnénk, a társadalombiztosításba több pénz nem jön be. Mit tehetn e ilyenkor a társadalombiztosítás autonóm önkormányzata, ha mi rákényszerítenénk a törvény erejével, hogy a bevételeinél nagyobb összeget fizessen ki? Két dolgot tehetne: vagy azt, hogy erre hiteleket vesz fel, amit majd vissza kell fizetni a következő meg az azt követő meg az utánunk következő évek során az egész következő népességnek, tehát a gyerekeinknek, unokáinknak. Magyarul a mai kifizetésekkel ezt a lehetőséget élnénk fel. A másik, amit tehet és meg is tesz, hogy megpróbálja a
