Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - KUPA MIHÁLY, DR. (független)
896 szolgált atásokat, mert Magyarország azt a szerepet, amit betölthet ebben a térségben, csak így tudja jól ellátni. Végül logikus, hogy egy ország, amelyik termékeinek a felét elcseréli a külső piacon, erős külgazdasági stratégiával, integrációs stratégiával rendelk ezzék. Ezt se kell nagyon kifejteni, kitűnő Kádár Béla barátom el szokta mondani. Az egyik eleme ennek, tessék észrevenni, hogy kialakult egy forintövezet a határainkon túl, ahol a forint ugyanolyan erős, mint a dollár vagy a márka, sőt preferáltabb, ezt f el kell használni gazdaságilag. A második az a hídszerep, amit be tud tölteni Magyarország Kelet és Nyugat között. És itt nem kell például olyanokat elfelejteni, hogy Vietnamban ötszázan beszélnek perfektül magyarul és más nyelveket nagyon kevéssé. Ez a hí dszerep nemcsak a nyelven, hanem a kapcsolatokon és a tudáson alapulhat. S végül a keleti piacokkal most már tényleg kell valamit csinálni, mert szemmel látható, hogy nekünk van mezőgazdaságunk, ott pedig nincs ennivaló, és ezt a kettőt valahogy át lehet h idalni. Világos, hogy a kemény átalakuláshoz egy tisztességes szociál- és munkanélküliségi politika tartozik. Teljesen egyetértek azzal, amit Seszták László tegnap mondott, rengeteg pénzt költünk el. Nemzetközi összehasonlításban szociálpolitikára szeretné m mondani, hogy hihetetlen álszent módon nem azt támogatjuk, akinek erre szüksége van, nagyon hatékonytalanul és nagyon álliberálisan, ha szabad így fogalmaznom. Hát ezeknek a dolgoknak kellene megjelennie egy költségvetésben prioritásként vagy kiemelt tén yezőként. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a magyar költségvetést vagy az államháztartást, akkor a következőket találjuk. Mezőgazdaság: egyetértek azzal, hogy növelni kell a mezőgazdaság támogatását, de soha nem értettem egyet és nem is fogok egyetérteni egy olyan növeléssel, aminél a célrendszer, a politika, a jövőkép nincs meg. (9.40) Ma tűzoltás ez a növekedés és nem egy konzisztens mezőgazdasági politika végrehajtása vagy elkezdése. Arra, hogy mennyire lehet komolyan venni vagy mennyire cél nélküli ez a rendszer, hadd mondjak el néhány példát. Az egyik: februárban adtuk be, ha jól emlékszem, Fodor úrral a részaránytulajdonnal kapcsolatos javaslatunkat. Ebben a költségvetésben sincs benne; a Parlament pedig békésen pihen rajta, miközben mindig azt mondjá k, hogy gyorsítani kellene a licitet meg a kárpótlást meg mindent. A bankügyek… Egy éve kész volt az a modell, amit most, a múlt héten végre a Kormány elfogadott "vidék bankja"ként, és majd egy év múlva fog működni. A garanciákról nem beszélek. Az agrárpiaci rendtartás kitűnő vezetéssel elkezdett dolgozni, de messze nem teljesíti azt, amit kellene. Nem az ott dolgozók miatt, hanem mert különböző érdekellentétek vannak. Ennek az egésznek a termelő látja a kárát, a termelő, akihez soha nem jut el a z a sok pénz, amit ilyen célra fordítunk. Végül nem szoktam szóba hozni, de a saját választókörzetemben, a Tokajhegyalján három éve folyik vagy nem folyik a privatizáció. Az egyik legerősebb magyar mezőgazdasági termék vagy kincs — senkit nem érdekel rajt am kívül, aki persze ott képviselő vagyok, és kiköpöm a tüdőmet, hogy rendbe tudjunk valamit hozni. Az iparpolitika… Hát kérem, nem sok fordul elő ebben a költségvetésben az iparpolitikából. A vállalkozások adóztatása… Ezt most nem akarom nagyon részletese n kifejteni, de nem változott, vagy ilyen látszatdolgokat löktünk oda. Nincs beruházási adókedvezmény a vállalkozóknak, az iparosoknak; és van egy rekonstrukciós jellegű válságkezelés, ami azt jelenti, hogy a nagy vállalatokat szépen megszabadítjuk az adós ságuktól, de azt már nem vizsgáljuk, hogy lesze piaca annak a terméknek, és megint nem nézzük meg, hogy a tulajdonos kicsoda. Mert az állam, hát nem
