Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - KUPA MIHÁLY, DR. (független)
895 Tehát ezt az alapösszefüggést tudomásul kell venni, és aki erre akar növekedést építeni, erre a helyzetre, az csak súlyosbíthatja az ország válságát. Alapvető a növekedés szempontjából az infláció lesz orítása. Végtelenül elszomorít, hogy sikerült viszszapörgetni ebben az évben az inflációt, nem kellett volna. El lehetett volna ezt kerülni. Most kezdhetjük megint elölről az infláció leszorítását. Az infláció lélektani tényező is. Az embereket megint megg yőzni arról, bízzanak abban, hogy a pénz értékállandósága — legalábbis — nem romlik nagyon gyorsan, hanem lassabban romlik, igen nehéz. A másik nyilvánvalóan, hogy a költségvetés hiányát csökkenteni kell, hiszen ez inflációs tényező is, elszívja a forrásoka t a vállalkozásoktól. De azt is tisztán kell látni, hogy ez egy nehéz dolog, nagyon magasak az adósságterhek a költségvetésben, amelyeket finanszírozni kell. És nehéz dolog azért is, mert lényegében az árreformokon kívül nem történt semmi az elosztási rend szerekben. Végül a növekedés feltétele persze a bank és az adóskonszolidáció. De kérem tisztelettel, valami nagy tévedés az, ha valaki azt hiszi, hogy odaad most majd állampapírt X vagy Y banknak, és ha ezt nem követi tulajdonosváltás és menedzsmentváltás, akkor történni fog valami. Kérem, nem fog semmi történni, ugyanez meg fog ismétlődni. Ha növekedni akarunk — és minden normális társadalom növekedni, fejlődni akar, különösen igaz ez Magyarországra, amelynek kell növekednie, mert Magyarország anyanemzetké nt is szerepel, amit ugye most mindenki olyan nagyon szépen szokott hangoztatni, de nagyon elfelejti a gyakorlatban — , akkor öt stratégiai ponton kell változtatni, előrehaladni a gazdaságpolitikában. Ezek nagyon összefüggenek egymással, és nem lehet egymás tól elszakítani a dolgokat. Az első az agrárpolitika. Erről nem is akarok sokat beszélni, mert hosszú távú kérdés, bonyolult kérdés, nagyon át van politizálva. Itt józan paraszti észre lenne egyszer már szükség, abba kellene hagyni azt, hogy a parasztot jo gtudományi doktornak képzeljük, és folyton úgy alakítjuk át a gazdaságokat. Abba kell hagyni azt, hogy szétszedem és… Rájuk kellene már bízni kérem, az istenért! Hát az állampolgárra kellene már bízni a dolgokat és nem folyton irányítani őket! (Taps.) Tehá t hosszú távú világos agrárpolitikára van szükség, pártok felettire, nemzeti konszenzuson alapulóra, mert enélkül nem fog megélni ez az ország. Nagyon szép az, hogy most mindenki a magyar paraszt kérges kezét, tenyerét keresi, hogy szavazócédulákat dugdoss on bele, de, kérem, nem erre van szüksége a magyar parasztságnak. A második egy nemzeti iparpolitika — a nemzeti jelzőt itt tessék komolyan venni — , amely három elemre kell, hogy épüljön. Az egyik a kisipar vagy kézműipar, kisüzemek, amelyeket mindig kifel ejtünk a számításainkból, pedig hagyományosan jók, kreatívak, és azt az eredményt, amit el lehetett érni ebben az országban az elmúlt három évben, azt a parasztok meg ezek értékét el, kérem tisztelettel. A másik a hagyományos magyar ipar értékeinek a megőr zése. Sikerült szétprivatizálni a teljes energetikai iparunkat. A legszebb az, hogy az egyetlen világvetélytársnak adtuk el a Heller — Forgót, ami nagy "bölcs előrelátást" jelent. A hajógyártásunk megy tönkre. Vannak hagyományos értékek, amelyeket meg kell őriznünk. A harmadik persze a fejlett nemzetközi technológia. És itt nem kell félni a külfölditől, nekünk tőkére és technológiára van szükségünk ahhoz, hogy tisztességes iparunk legyen, amelyhez iparvédelem is hozzátartozik természetesen. A harmadik a szel lemi tőke erősítése. Magyarországnak napsugara van, földje van és nagyon sok okos embere. Ezt fel kell erősíteni azért, hogy idejöjjön a pénztőke, és ne a magyar szellemi tőke vándoroljon ki ebből az országból. Oktatást, felsőoktatást, kutatást kell erősít eni és felhasználni ezt a tőkét a gazdaság és az ország jövője érdekében. A negyedik természetesen egy széles infrastruktúra kiépítése. Ebbe én nemcsak a fizikai infrastruktúrát értem, beleértem a környezetvédelmet, az idegenforgalmat vagy éppen a
