Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Szabad György): - RUDICS RÓBERT (MDF)
874 Én azt gondolom, természetes az, hogy a különböző pártok a válasz tójogi törvényt egy bizonyos fokig megpróbálják a saját testükre szabni, és olyan választójogi törvényt szeretnének elfogadtatni, amely számukra előnyös. Például az egyéni választókerület előnyös azoknak a pártoknak a számára, amelyeknek tömegbázisuk van, amelyeknek szervezeteik vannak, amelyek bíznak a saját erejükben. A listás választójogi rendszer előnyös lehet azoknak a pártoknak, amelyekhez egy történelmi név kapcsolódik, vagy bíznak meglevő népszerűségükben. Míg azok a pártok, amelyeknek nincs kivel ö sszefogniuk a választás második fordulójában, természetes módon az egyfordulós választásokat szeretnék törvénybe iktatni. Én azt gondolom, mindezeknek az érveknek — amelyek elhangzottak már a törvény vitájában — a fényében akkor teszünk a legjobban, ha nem nyúlunk a törvény alapelveihez, azt változatlanul hagyjuk. Több képviselőtársam említette, hogy egy kisebb létszámú, olcsóbb és hatékonyabb Parlamentre lenne szükség. Azt gondolom, ezzel a fölvetéssel elviekben teljes mértékben egyet lehet érteni. Azonban — mint ahogy többen is fölvetették már a vitában — ezt csak úgy és akkor lehet megtenni, ha az egyéni választókerületben megválasztott képviselők száma semmiképp nem csökkenhet. Erre pedig a következő érvet szeretném elmondani. Ebben az országban van még — ha nem is sok — olyan választókörzet, amelybe több mint 100 település tartozik, és a választópolgároknak nem adatik meg az a lehetőség, hogy szoros kapcsolatot tartsanak a saját megválasztott képviselőjükkel. Másrészt pedig egyedül az egyéni választókerü leti rendszerben van lehetősége a választópolgárnak arra, hogy közvetlenül arra a személyre szavazzon, akit képviselőnek szeretne látni. Mert a zárt pártlista ezt nem teszi lehetővé. Ha listán egy elsőbbségi szavazásos rendszert alkalmaznánk, ahol a válasz tópolgárnak lehetősége lenne a listán belül a saját prioritásait kijelölni és a sorrendet megváltoztatni, vagy szavazatelosztásos megoldást alkalmaznánk, ahol versengő listák jelöltjei közül választhatnának a választópolgárok, ebben az esetben talán elképz elhetőnek tartanám az egyéni választókerületek számának csökkentését. Mivel ezt én magam sem akarom, ezért azt kérem önöktől, hogy az egyéni választókerületek számát semmiképpen ne csökkentsük, mert törékeny demokráciánknak semmiképpen nem válna előnyére, ha a képviselőket még túlterheltebbé tennénk. De nem is ez lenne a fontosabbik probléma, hanem az, hogy nem adnánk meg a lehetőséget, hogy a választópolgár kapcsolatot találjon a képviselőjével. (17.40) Úgy gondolom, hogy a Kerekasztalban kialkudott arányo kat is illene fenntartani, tehát a többségi rendszer, illetve az arányos rendszer között kialakult arányokat. Éppen ezért nem érzem időszerűnek az országgyűlési képviselők létszámának a csökkentését. Ha a hatékonyságról beszélünk, néhány hete az Országgyűl és Házszabályainak a vitájában elmondtam: ez elsősorban Házszabály kérdése. Egy jobb Házszabállyal az Országgyűlés lényegesen hatékonyabban működne, és erősen kétségbe vonom azt a tényt, hogy akár egy fele létszámú Országgyűlés hatékonyabb lenne. Úgy gondo lom, hogy elég néhány képviselő, aki az egyéni szereplésvágyat mindenek fölé, a törvényalkotás fölé helyezi, és ugyanígy le tudná lassítani a törvényalkotás folyamatát. Másrészt az olcsósággal kapcsolatban: ha a képviselők létszáma csökkenne, ez valóban a képviselői tiszteletdíjak és alkalmazotti költségek csökkenését vonná maga után, de a Ház működési költségeit, az apparátus fizetését, a dologi költségeket és magának az épületeknek a fenntartását is figyelembe véve, úgy gondolom, hogy jelentéktelen öszsze gről lenne szó. A külföldiek szavazati jogáról csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon bízom abban és remélem, hogy sikerül egy olyan kompromisszumos megoldást találni, ami a Parlament mindkét oldala számára elfogadható lesz, hiszen ez egy nagyon fontos gesztus lenne a külföldön élő magyarság számára.
