Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges cselekvési programról szóló 57/1993. (VII. 6.) országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
864 komprom isszum gyorsan realizálható lépéseit — az eddigi tanulságokat megszívlelve — a magyar Kormány sürgősen megteszi. Köszönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni? (J ávor Károly jelentkezik.) Igen. Tessék parancsolni, Jávor Károly! Felszólaló: Jávor Károly (MDF) JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék ehhez a kérdéshez hozzászólni, annál is inká bb, hogy segítsem az Országgyűlést a döntéshozatalban, világossá téve a helyzetet, világossá téve azt, hogy ebben a helyzetben, ami valóban súlyos helyzet, miért indokolható a határidő módosítása. (16.50) Mint ismeretes mindenki előtt, a vízlépcsőkérdés, a problémák megoldása a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került, az Európai Közösség és a két érintett ország megállapodott abban, hogy a bírósági döntésig egy átmeneti vízmegosztási rendszert kell kialakítani, ebben az érintett feleknek meg kell állapodniuk. E z a megállapodás késik. Hogy ez minél hamarabb megszülessen, ahhoz nagyon fontos a magyar álláspont határozott és következetes képviselete, valamint az, hogy az Európai Közösség komolyan vegye a saját javaslatait; az 1992es londoni, majd az 1993as brüszs zeli megállapodásra gondolok. Addig azonban, amíg ez a megállapodás megszületik, valóban szükséges a vízpótlás a Szigetközben. Azonban, hogy ehhez mekkora vízmennyiségre van szükség és milyen megoldással, ahhoz valóban szükségesek voltak kísérletek. Szeret ném elmondani, mert ez eddig nem hangzott el, hogy azokat a kísérleteket, amelyeket végül is a Környezetvédelmi Minisztérium idén nyár végén elkezdett, már idén tavasszal meg lehetett volna kezdeni. Ebben a kérdésben megállapodás volt a vízügyi tárca és a környezetvédelmi tárca vezetője között. A végrehajtásért felelősek azonban elmulasztották a kötelességüket teljesíteni. Ezért több mint fél évvel később került csak sor erre a kísérletre. Teljesen érthető a szigetközi állampolgárok, önkormányzatok problémá ja. Ők azt látják, hogy a Szigetközből eltűnt a víz. Azonban én nem elsősorban a háromoldalú nemzetközi szakértői tárgyalásokra szeretném a figyelmet irányítani, hanem a már az előbb említett kísérlet eredményeinek értékelésére. Ebből ugyanis meg fogjuk tu dni mondani, meg fogjuk tudni állapítani, hogy mekkora az a vízmennyiség, ami a szigetközi vízpótláshoz szükséges. Szeretném leszögezni, hogy a vízpótló rendszer idén tavasszal elkészült. Érthetetlen módon tavasztól kezdve nem arra a területre irányították — a rendelkezésre álló víz kétségtelenül nagyon kevés, hallottuk, 2022 köbméter másodpercenkénti vízhozamról volt szó, ezt a vizet, illetve ennek nagy részét — , nem oda irányították, ahol a vízhiány a legégetőbb volt, tehát a hullámtéri mellékágrendszerb e, a Dunához legközelebb álló térségekbe, hanem éppen a Dunától legmeszszebb lévő térségbe, a MosonyiDuna térségébe irányították a vizet. Most ez a kísérlet bebizonyította, hogy mintegy 10 köbméter/szekundum bevezetésével a hullámtéri mellékágrendszerben 34 köbméter elszivárog, a másik maradék 56 köbméter/szekundum a végén kifolyik. Ezt a kísérletet kell értékelni, ezek után jutunk olyan eredményekhez, amelyek alapján a vízpótlás elindítható. Szeretném még azt is elmondani, amire Zsebők Lajos képviselőtá rsam is utalt, hogy 1985 — 86ban a vízügyi szakemberek másfél éves kemény munka, előkészítés után arra az eredményre jutottak, hogy a vízpótláshoz elegendő 35 köbméter/szekundum. Feltételezve, hogy a Dunában az eredeti terv szerinti 50 köbméter/szekundum va n.
