Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK(Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR.(SZDSZ)
80 Az eddig meghallgatott vezérszónokok túlnyomó többsége azoknak az intézményi garanciáknak a hiányáról beszélt, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az ellenzék ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogy az előttünk fekszik, elfogadja. Az ellenzéki szónokok javarésze még azt is hozzátette, hogy itt valójában nem az Antallkormánnyal és nem Balsai István igazságügyminiszterrel szembeni bizalmatlanságról v an szó, hanem a minden Kormánnyal szembeni bizalmatlanságról van szó, arról, hogy sem a jelenlegi, sem pedig semmilyen jövőbeli Kormány ne tudjon visszaélni azzal, hogy alá van neki rendelve az ügyészség alkotmányosan. Nos, miközben egyetértek azzal, hogy alapvetően az intézményrendszerekre koncentrálunk akkor, amikor az ügyészség alkotmányos helyzetéről beszélünk, úgy érzem, hogy az Antallkormánnyal, illetőleg azon belül különösképpen Balsai István igazságügyminiszterrel szembeni bizalom vagy bizalom hiá nya mégiscsak valamely mértékben befolyásolja az e körben hozott döntésünket. Szeretném megindokolni, hogy miért befolyásolja a bizalom kérdése az ellenzék hozzáállását az ügyészség alkotmányos helyzetéről folytatott vitában. Az alkotmányügyi bizottság ülé sén, amikor az intézményrendszerrel kapcsolatos aggályainkat kifejtettük, az ülésen részt vett dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, és ő arról beszélt ezen a bizottsági ülésen, hogy a szabad demokraták által felvetett jogi aggályok szinte kivétel nélkül hely tállóak. És ő maga is egyetért ezekkel az aggályokkal, hogy ezeknek a jogi garanciáknak a beépítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete megnyugtató legyen. De azt mondta a legfőbb ügyész úr, hogy egy ilyen nagyobb lélegzetű alkotmányos munka megtervezésekor különböző fajta utakon járhatunk. Az egyik út az, hogy először nyúljunk hozzá a gyökerekhez, változtassuk meg az Alkotmány rendelkezéseit, és a jogi garanciákat még ráér a Parlament később beépíteni, van erre még jó pár év a rendelkezésére, hogy az ügyészség olyan alkotmányos helyzetet nyerjen, mint amellyel mindannyian egyetértünk. A kérdés számunkra úgy merül fel, hogy ma, 1993ban az ellenzék hozzájárulhate egy olyan alkotmányozáshoz, amelynek az első lépcsőjében az ügy észséget alárendeljük a Kormánynak, és csak a második lépcsőben gondoskodunk azokról az alkotmányos garanciákról, hogy a Kormány ne tudjon visszaélni azzal, hogy korábban neki alárendelték az ügyészséget. Nos, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondjam, hogy ma, 1993ban az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy a Kormányról elhiggye azt, hogy valóban nem kíván visszaélni, mégpedig durván visszaélni azzal, hogyha az ügyészséget neki alárendelik. Szintén az alkotmányügyi bizottság ülésén Horváth Balá zs arról beszélt, hogy az ellenzéki kerekasztaltárgyalások során a pártok egyetértettek abban, hogy az ügyészséget hosszú távon alá kell rendelni a Kormánynak. Ez valóban így van, bár — ahogy ezt Hack Péter kifejtette — már akkor is intézményes garanciák meglétében gondolkodtunk, de hadd tegyek hozzá ehhez még egyet, hogy 1989 — 90ben meg voltunk győződve arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum és koalíciós partnerei a demokrácia alapintézményeinek elkötelezett hívei. Azóta, tisztelt Országgyűlés, nem kevés ta pasztalat áll a rendelkezésünkre, amely ebben a hitünkben alapvetően megingatott bennünket. Szeretnék csupán egypár példát mondani. Rögtön kezdeném a hírneves, de inkább úgy mondanám, hírhedt Kónyadolgozattal. Nem akárki írta, a Magyar Demokrata Fórum fra kciójának vezetője, amely hírhedtté vált dolgozatban bizony a demokrácia alaptételeit kívánta megkérdőjelezni, a Kormányt olyan lépések megtételére hívta fel, amely lépések — úgy gondolom — még az MDF 1990es felfogása szerint sem lettek volna demokratikus nak nevezhetők. Szeretném a sort folytatni, és rögtön Balsai István igazságügyminiszter személyére térnék át — és rendkívüli módon sajnálom, hogy nincs itt. De ha itt lenne, akkor attól tartanék, hogy rögtön megnyomná a gombot és személyeskedésnek tartaná az őt ért bírálatokat, holott tisztában kell lennünk azzal, hogyha az igazságügyminiszter személyének — lényegében ő az igazságügyminiszter — alárendeljük az ügyészséget, akkor az, hogy bízunke benne, és az, hogy neki milyen politikai múltja van az elm últ három évben, miket produkált az országnak, erről beszélni aligha személyeskedés, azt gondolom, hogy ezek legalábbis megalapozott érvek egy ilyen vitában.
