Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK(Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR.(SZDSZ)
81 Nos, Balsai István igazságügyminiszter úr — amikor a Parlament meghozta a bíróságokról szóló törv ényt; hangsúlyozom, amikor még bíztunk abban, hogy ez a Kormány komolyan gondolja a demokrácia alapintézményeit — a törvény rendelkezéseivel homlokegyenest ellentétesen olyan bírósági elnököket nevezett ki, amely bírósági elnököket a törvényben e célra lét rehozott fórum nem jelölt bírósági elnököknek. Nyilván emlékeznek képviselőtársaim, ezt követően elég nagy viták folytak a Parlamenten belül és a Parlamenten kívül is. Többen megtámadták a törvényt alkotmányellenesség miatt. Az Alkotmánybíróság kimondta az t, hogy a törvény alkotmányos, és arra hivatkozott, hogy a törvény alkotmányosságát nem teszi semmissé az, ha azt alkotmányellenesen alkalmazzák. Az Alkotmánybíróság döntéséből tehát feketénfehéren kiolvasható, hogy Balsai István igazságügyminiszter úr m egszegte a törvény rendelkezéseit, és hadd tegyem hozzá: mondhatnám, hogy tévedni emberi dolog, bár nem ilyen súlyos kérdésben; ezt követően nem korrigálta a lépését, ezt követően nem kért elnézést a nemzettől, hogy alkotmányellenesen járt el, hanem inkább még felállt a Parlament ülésén és azt mondta, hogy őt az Alkotmánybíróság nem marasztalta el. Most csak szeretném tájékoztatni a Házat arról — mert nyilván sokaknak erről nincs tudomásuk — , hogy miután Balsai István saját maga hozta fel ezt az ügyet, hogy ő úgy ítéli meg, hogy az Alkotmánybíróság alátámasztotta a lépését, az alkotmányügyi bizottságban ismét javasoltam, hogy vegyük napirendre és vizsgáljuk meg most már az Alkotmánybíróság döntése értelmében, hogy sértette törvényt az igazságügyminiszter, vagy pedig sem. Akár hiszik, akár nem, képviselőtársaim, a kormánypárti koalícióhoz tartozó képviselők leszavazták ezt az indítványt, nem mertek szembesülni azokkal az érvekkel, amelyek alapján feketénfehéren kitűnik, hogy Balsai István, az igazságügymin iszter — akinek alárendelni javasolják az ügyészséget — egyszerűen megszegte a törvényt, és olyan elnököket nevezett ki, amelyre neki nem volt joga. Most lehetne a sort folytatni az igazságügyminiszter demokratikus meggyőződésével kapcsolatban; amikor ezt a döntését a bírák kifogásolták, a bírákat analfabétáknak nevezte, utána azt állította, hogy ők pártpolitikát folytatnak. Tehát megannyi olyan dolgot tett, amely megítélésem szerint egy demokratikus kormány igazságügyminiszterétől nem várható el semmilye n tekintetben. Lehetne a sort folytatni. Nem olyan régen a sajtó arról tudósított, hogy Fónay Imre úr ügyében az igazságügyminiszter úr. (Közbeszólás: Fónay Jenő!) Fónay Jenő, bocsánat. Fónay Jenő úr polgári perében az igazságügyminiszter interveniált, a mikor ezt Hack Péter megemlítette, az igazságügyminiszter úr ezt nem cáfolta, csak azt mondta, hogy nincs olyan jogszabály, amelynek alapján ő interveniálhatott volna. Én erre azt mondom, hogy annál rosszabb, mert jogszabály nélkül interveniált. Egy azonb an tény: hogy míg állampolgárok százai és ezrei várnak arra, hogy 1992ben benyújtott keresetüket a bíróság tárgyalja, addig Fónay úrnak a keresetét kétségkívül — amely azt hiszem, nyár elején kelt — a bíróság már tárgyalta. Tehát a tények legalábbis arra utalnak, hogy az igazságügyminiszter úr valóban interveniált egy ilyen ügyben, a bírói függetlenség elvét súlyosan megsértve beavatkozott egy per menetébe. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy látom tehát, hogy azok a példák, amelyeket itt felhoztam, és szomorúa n mondom, hogy lehetne a sort folytatni, ezek számunkra azt sugallják, hogy ennek a Kormánynak, de legalábbis a Kormányon belül Balsai István igazságügyminiszter úrnak a demokratikus jogállam iránti elkötelezettsége nem mutatható ki, amely megítélésünk sz erint elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a bizalom minimumát számára megadjuk, hogy abban az esetben, ha most csak az első lépcsőt tesszük meg, tehát a Kormány alá rendeljük az ügyészséget, akkor valóban ez a Kormány a későbbiek során a Parlamentnek j avasolni fogja azokat a garanciákat is, amelyek a saját hatalmát korlátozni fogják. (12.50) Az eddigi három év nem arra utal, hogy a Kormány a saját hatalmát korlátozni kívánja, inkább ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy mindenre kiterjeszteni kívánja azt.
