Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 11. hétfő, őszi ülésszak 11. nap (329.) - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
735 A központi költségvetési szervek támogatási előirányzata 1992ben összességében alig vált ozott az Országgyűlés által 1991 decemberében megállapított előirányzatokhoz képest. A gazdálkodási év során bekövetkezett támogatásnövekedés és támogatásmérséklés — fejezetenként eltérő hatással ugyan — lényegében kiegyenlítette egymást. A központi költsé gvetési szervek kiadásai évről évre dinamikusan emelkedtek. 1991ről 1992re több mint 30%kal úgy, hogy a növekedés új intézmények, új feladatok megjelenítését, az adó- és társadalombiztosítási terhek miatti látszólagos többletet, valamint az intézményi t evékenységek átalakulását jelzi. A bevételek hagyományos és egyébként rendkívül nehezen, illetve korlátozottan felszámolható alultervezése a támogatások remélt, ám rendszerint ritka és jellemzően feladatra, célra címzett növekedése kettős következménnyel j ár. A felügyeleti szerv vonakodik az intézmény feladatát definiálni, gyakorta a feladatok sorrendjét is megállapítani, hiszen a források hiánya, a feladatok és az előirányzatok összhangja nem biztosítható. Az előirányzathoz képest jelentkező intézményi bev ételi többlet — államháztartási törvényünk liberális szabályozása alapján — lényegében saját hatáskörben bármire, akár bérre is fordítható. Ennek következtében a forrásokkal való rendelkezésben erőteljes decentralizálódás megy végbe, és ezzel párhuzamosan a felügyeleti szerv ráhatása a tevékenységi struktúra alakulására szükségszerűen csökken. Már az 1993. évi költségvetési törvény is nevesíti — és ezt javasoljuk 1994re is — azokat az intézményi bevételtípusokat, amelyeket a költségvetési támogatással azon os értékűnek kell tekinteni. E bevételek többletéről a felügyeleti szervnek valamiképpen döntenie kell, elismere és milyen mértékben hozzá tartozó többletkiadást. Ha nem, akkor rendelkezike a támogatás mérsékléséről? Hogy ez a fajta kísérleti irányítási eszköz miként válik be, az 1993. évi zárszámadásnál értékelhetővé válik. Külön említést kell tennem a pénzmaradványokról, amelyek hozzávetőlegesen fél, egyhavi kiadásnak megfelelő összegben tolódnak át egyik évről a másikra. Ma a költségvetési bevételek k özé beszámítjuk azt az — egyébként nem a tárgyévben befolyt, hanem a bankszámláról igénybe vett — összeget is, amelyet az intézménynek úgynevezett pénzforgalom nélküli bevételként könyvvitelileg elszámolnak, és amelyek terhére a tárgyévben kiadásokat telje sítenek. A korábbi évi pénzkészletből igénybe vett, illetve a tárgyévben ténylegesen befolyó bevételek és a ténylegesen teljesített tárgyévi kiadások különbözeteként a tárgyévi gazdálkodás eredményét szimbolizáló maradvány keletkezik. Ez magában foglal min den tevékenységgel kapcsolatos forrásból, de finanszírozott feladattal kapcsolatos maradványt, beleértve a vállalkozási tevékenység pénzforgalmi szemléletű nyereségét is. Az állami költségvetés kiadásainak 5,5%a — 54,2 milliárd forint — kapcsolódik a gazd álkodószervezetek támogatásához. Mivel költségvetéspolitikánkban kiemelt helyen szerepel az agrárgazdaság, a támogatások mintegy 60%a ennek a gazdasági ágnak jutott. Szükségünk volt és továbbra is szükségünk lesz a mezőgazdasági és élelmiszeripari expor tra, ezért az exportösztönzést nem hanyagolhatjuk el. Közismert, hogy az államháztartásnak a központi költségvetés után a társadalombiztosítás nemcsak a legnagyobb alrendszere, hanem a legdinamikusabban növekvő tétele is. Miután a társadalombiztosítás bevé telei nem követik a kiadások növekedését, ezért a központi költségvetésre a társadalombiztosítás is egyre nagyobb terheket ró, és növeli hiányát. 1992ben a társadalombiztosítás mérlege az előirányzat szerint nullszaldós volt, té nylegesen 31,2 milliárdos hiánnyal zár. A hiány kialakulásában több körülmény is közrejátszott. A piacgazdaságra
