Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 11. hétfő, őszi ülésszak 11. nap (329.) - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
734 a piacváltással még nem következett be az igazi fordulat, még nem vált gazdaságunk növekedésének húzóerejévé az export tartós dinamizmusa. Nem kedvez a törekvésünknek a világgazdaságban, legfőbb piacunkon, az Európai Közösségekben a recesszió elhúzódása. Úgy tűnik, hogy a tavaly meszszemenően kihasznált bérmunkaexportl ehetőségek tekintélyes részét idén elveszítjük a keletközépeurópai, alacsonyabb bérszínvonalú versenytársainkkal szemben. A lakosság megtakarításai az 1991. évihez hasonlóan nagymértékben emelkedtek 1992ben, így a még mindig csökkenő reáljövedelmek mell ett tovább csökkent a fogyasztási kereslet is. A vállalkozások beruházási kereslete is tovább mérséklődött. Ilyen módon a vállalkozások viszonylagos forrásigénye a pénzpiacon nem növekedett, ez még tovább halasztotta a gazdasági növekedés megindulásának es élyét. A nagy lakossági megtakarítás így fedezetet nyújthatott a várakozások szerény forrásigényén túl a nagymértékű államháztartási hiány finanszírozására is, sőt aktív folyó fizetési mérleg pozíció is létrejöhetett. Ez a helyzet a következőket jelenti: E gyfelelől magyarázza azt, hogy a jelentős külföldi tőkebeáramlást is figyelembe véve tovább csökkenhetett az ország adósságállománya, nőttek a devizatartalékok. Másfelől teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés tavaly nem azért maradt el, mert anna k lehetőségét az államháztartási hiány pénzigénye kiszorította volna, hanem a gazdasági szereplők, a vállalkozások és a háztartások is döntöttek keresletük visszafogásáról. Összegezve a gazdaság helyzetéről elmondottakat, abban a sok nehézség, tovább élő p robléma ellenére számottevő fejlődés kimutatható. A folyamatok a gazdasági szereplők szuverén döntéseit, a piacgazdasági működés uralkodóvá válását tükrözik. A pénzpolitika és a költségvetési politika a napi változásokhoz rövid távon optimális alkalmazkodá sra törekedett. A hosszabb távú alkalmazkodás követelményeire és teendőire azonban még vissza kell térni, ezt az 1994. évi gazdaságpolitika és a jövő évi költségvetési törvényjavaslat indoklása során fogom elmondani. A központi költségvetés helyzetét egyre inkább meghatározóan befolyásolja a belföldi államadósság terheinek alakulása. (16.00) 1992ben a központi költségvetés összes kamatozó belföldi adóssága mintegy 350 milliárd forinttal — ez 37,5%nak felel meg — , az év végére 1282,1 milliárd forintra emel kedett. Mindenképpen kiemelésre érdemes, hogy az 1992. évi növekedésből 43%ot — 151,6 milliárd forintot — képvisel az a rész, amely nem a tárgyévi költségvetési hiány finanszírozására eszközölt hitelműveletekből adódott. Az 1992. évi műveletek hatására a hiányfinanszírozás és az 1991 előtt vállalt más állami feladatok miatt keletkezett kamatozó adósság állománya 198 milliárd forinttal emelkedett, összesen 1130,5 milliárd forintra. A kamatozó belföldi államadósság mellett az 1992ben megvalósult többszöri f orintleértékelés hatására összességében 111 milliárd forinttal nőtt a nem kamatozó könyv szerinti államadósság. Az államháztartás többi alrendszerének — központi költségvetési intézmények, önkormányzatok — adósságával együtt az államháztartás teljes belföl di adóssága az 1992. év végére megközelítette a 2200 milliárd forintot, a GDP 79%át. A központi költségvetés kiadásai kismértékben meghaladták a törvényben jóváhagyottat. A legjelentősebb többletkiadást a munkanélküliek számának emelkedése okozta. A szoli daritási alap 24 milliárd forinttal kapott több állami támogatást. A központi költségvetési szervek támogatása viszont a tervezett szint alatt maradt. Elmondható tehát, hogy a költségvetés kiadási többlete nem az államigazgatás túlköltekezéséből, hanem dön tően a recesszió okozta munkanélküliségből származik, ami csak hosszabb távon, gazdaságpolitikai eszközökkel és nem direkt költségvetési megszorításokkal orvosolható.
