Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ILKEI CSABA, DR. a független képviselők vezérszónoka:
638 A bűnözés növekedése, a korábban ismeretlen bűnelkövetési formák jelentkezése, a bűncselekmények okozta jelentős vagyoni kár nem pusztán világméretű és nemzetközi folyamatok begyűrűzése, hanem súlyos belpolitikai okai is vannak. Ilyen az elszegényedés, a munkanélküliség, a hajléktalanság, egyes társadalmi rétegek lecsúszása, mások egzisztenciális talajvesztése, továbbá a kilátástalanság, a perspektívátlanság, a peremre szorulás. Ha egy túladóztatott társadalomban két és fél millió ember él a létminimum alatt és a nem létező szociális háló helyett a szociális feszültségek tüskés dróthálója ejt rajtuk sebet, akkor előbbutóbb a túlélési ösztö n arra kényszeríti őket, hogy hozzányúljanak mások javaihoz, és elvegyék azokat bármi áron. A szociális indíttatású bűnözésen nem a rendőr és nem a rendőrség, hanem csak és kizárólag a jó kormánypolitika, a jó gazdaságpolitika segíthet ma is, és a jövőben is. A társadalmi, gazdasági igazságtalanságok és méltánytalanságok átterelődnek és a kriminológia síkján jelentkeznek. A képet tarkítja még, hogy egy kompországnak el kell viselnie a nagy népvándorlásokat, befogadnia a menekülteket, és nemigen sokat tehet, ha a nagy kábítószermaffiák tranzitországnak választják. Ezekre az objektív körülményekre nem volt és — véleményem szerint — nincs is eléggé felkészülve sem a rendőrség, sem a Belügyminisztérium, sem a jogalkotás, sem az igazságszolgáltatás, és az állampo lgár sem, aki egyfelől szigorú fellépést sürget, de helyenként rendőrellenes, másfelől, noha garantálni igyekeznek személyi és vagyonbiztonságát, mégis idegenkedik a demokratikus játékszabályok kölcsönös megtartásától, a kölcsönös segítségtől és korrekt eg yüttműködéstől. Nem lehet vitás: a nemzetközi jogi követelményeknek megfelelőbb törvény kell, néhány vitathatatlan és kikezdhetetlen alaptétellel. Ilyen a kötelező pártsemlegesség. Politikai célokra soha többé ne lehessen felhasználni a rendőrséget. Az ott dolgozó párttagok burkoltan sem szolgálhatnak pártérdekeket, nem élhetnek vissza az információval, a titkos eszközökkel megszerzett adatokat és tényeket nem szivárogtathatják ki és így tovább. A titkos eszközök használatát csak a végrehajtó hatalomtól füg getlen szervezet engedélyezheti, legyen az bíróság vagy ügyészség. Különösképp hangsúlyos — ez a véleményem — akkor, amikor a Kormány maga alá szeretné gyűrni az Országgyűlésnek felelős független ügyészséget. Az adó- és banktitok alapos ok nélkül nem átjár ható civil szféra a rendőrség számára. A személyes adatok tetszőleges adásvétele kereskedelmi és más cégek részére nem lehet bevételi forrás a Belügyminisztériumban még pénzszegény időkben sem. A települések lakosságát nem lehet megvédeni az önkormányzatok ellenében, a véleményezés gyenge joga tán még csak elfogadható a rendőrkapitányok kinevezésénél, de nem elég a civil erők összefogásához, ha a választópolgárnak nincs több beleszólása saját közbiztonságába, akkor nem fog együttműködni, sőt, idővel ellensz egül a föntről, régi módon ráerőltetett sablonoknak. A rendőri munka egységes és összehangolt, a Kormány és a Parlament előtt felelősséggel vállalható irányítása csak a belügyminiszter útján lehet eredményes, felfogásom szerint. Ebbe beletartozik a feladat meghatározás és bizony az utasítás is. Magától értetődő, hogy más nem irányíthatja a rendőrség belső biztonsági ellenőrzését sem, mint maga a miniszter. Hozzáteszem ugyanakkor, a korszerű szolgálati szabályzatnak, akárcsak a törvénynek, biztosítania kell a szakmai és érdekképviseleti szervek érdemi, retorziómentes tevékenységét. A jogi és erkölcsi relativizmus határmezsgyéjén mozog mindenkor a vádalku, valamint a szükséges intézkedések és az általuk elérhető célok közötti arányosság elvi követelménye. A vá dalku csak akkor elfogadható, ha az ügyész jóváhagyja azt, hogy a súlyosabb bűncselekmény leleplezése vagy bizonyítása érdekében a rendőrség eltekint az ezt elősegítő személy kisebb súlyú jogsértés miatti büntető felelősségre vonásától és a nyomozást megsz ünteti. (12.20) Kényes feltétel az is, hogy az együttműködéssel elérhető jelentősebb bűnüldözési érdek meghaladja a megállapodás alanyával szembeni büntetőjogi igény érvényesítéséhez fűződő érdeket.
