Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
580 felfogása között az Alkotmány értelmezésében é s annak következtében az egyes államszervezeti megoldások között húzódik. A koalíció felfogását, kissé egyszerűsítve, véleményünk szerint úgy lehetne jellemezni, amely talán azzal írható le, hogy mivel vannak szabad választások útján létrejött parlamentek és azoknak felelős kormányok, ebből következően az államszervezet működése, alakításának és fenntartásának döntő, mondhatni kizárólagos szervezete a végrehajtó hatalom, és tulajdonképpen ha ez a parlamenti felelősség valamilyen formában érvényesül, a beren dezkedés demokratikusnak minősíthető. Ehhez még hozzátartozik, hogy az utóbbi időkben több utalás fogalmazódik meg koalíciós körökből abban a vonatkozásban, hogy úgymond az erős állam felé mozdult el Európa, azaz az erős végrehajtó hatalom kiépítése irányá ba mozdult el a világ. Megítélésünk szerint ezzel pontosan ellentétes tendenciák érvényesülnek a polgári demokráciában. Ezekkel a véleményekkel szemben mi azt valljuk, hogy az Alkotmány szellemének egy ettől eltérő felfogás felel meg, amely nem egyszerűen a hatalommegosztás elvére épül, centrumban a Kormánnyal, hanem az egyes állami szervek kölcsönös kontrolljára, a fékek és egyensúlyok nagyon differenciált rendszerére. Ez, és csak ez teszi lehetővé, hogy a hibák időben és gyorsan korrigálhatók legyenek, s az ország ne kerüljön választásról választásra az újrakezdés kényszerébe. Véleményünk szerint ez van összhangban a jogállamiság és a jog uralma elvének követelményével. Ebből következően messze nem tartjuk alkalmasnak azokat a szabályokat, amelyeket a törv énytervezet a honvédség irányítására megfogalmazott. Véleményünk szerint a hatpárti módosító indítványok jó irányban kívánják módosítani az eredeti javaslatot, ugyanakkor továbbra is aggályaink vannak a miniszter és a honvédség parancsnokának viszonyára vo natkozó szabályok ügyében. Nagyon lényeges lenne, hogy e kérdésben még további alapos megfontolások érvényesülnének, hiszen a miniszter és a tőle szervezetileg elválasztott honvédség közötti viszony mikénti szabályozása példa lehet egy következő nagy téma ügyében, úgymint a belügyminiszter és a rendőrség viszonyára vonatkozó szabályok megalkotásának is. Én úgy gondolom, még egyszer hangsúlyozva, hogy a hatpárti módosító indítványok, amelyek a tisztelt Ház előtt fekszenek, jó irányú változásokat mutatnak, de még nagyon szükséges lenne ezek további finomítása, különös tekintettel a honvédelmi miniszter hatáskörére. Ami az irányítás egyéb ügyeit illeti, mi ehhez kapcsolódónak érezzük és nagy fontosságúnak tartjuk, hogy a honvédség, s minden fegyveres erő és tes tület polgári ellenőrzése megvalósuljon, s a fegyveres erők, fegyveres testületek rendeltetése nagyon pontos alkotmányos, s ennek alapján törvényi behatárolásban szabályoztassék. A tervezet — megítélésünk szerint helyesen — a honvédség egyfunkciós rendelte tése mellett foglal állást, de az idevonatkozó szabályok még ugyancsak pontosításra szorulnak. A fegyveres erők polgári, politikai ellenőrzése, felügyelete egyszerre fontos belpolitikai érdek, nevezetesen, hogy a fegyveres erőket rendeltetésüktől idegen fe ladatra ne lehessen felhasználni, és egyben a nemzetek közötti bizalom megteremtésének és fenntartásának is a feltétele. És ez nem egyszerűen annak a kérdése, hogy lehete a hivatásos állomány tagja politikai pártnak, hanem éppen az előzőekben vázolt irány ítási rendszer kiépítésének és működésének, és amely nem csupán többségi mechanizmusra, hanem a politikai erők egyetértésére kell hogy épüljön. Ezt természetesen nem cáfolja az sem, hogy a mindenkori kormánynak a honvédelem gyakorlati kérdéseiben határozot t felelőssége van, és ehhez megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie. Meggyőződésünk, hogy a magyar fegyveres erők hivatásos állománya iránt bármilyen összetételű parlament és kormány bizalommal lehet, mert az kész és képes alkalmazkodni az alkotmányosság é s a jogállam követelményeihez, és csak ezt tekinti a maga számára követendőnek. Úgy volt ez a feszültebb időszakban, s minden alapunk megvan arra, hogy így lesz a jövőben is.
