Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WACHSLER TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
581 Ezért is kell visszautasítani minden mesterségesen gerjesztett bizalmatlanságot, s az ebből fakadó megalapozatlan, a honvédség harckészültségét gyengítő indokolatlan átszervezéseket és személyzeti politikát. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a honvédelmi törvény tervezete megítélésünk szerint s ok kívánnivalót hagy maga után, amelyen részben változtat az úgynevezett hatpárti módosító javaslat, és amelynek elkészítésében múlhatatlan érdemei vannak a Honvédelmi Minisztérium vezetésének és apparátusának. Ugyanakkor mégis azt szeretném befejezésül ha ngsúlyozni, hogy erre tekintettel sem szükséges az, hogy most valami hirtelenjében összecsapott s végig nem gondolt honvédelmi törvényt alkosson az Országgyűlés, mert megítélésünk szerint a hatpárti módosító javaslat ellenére több, alaposan végiggondolandó , s talán korrigálható része is van a törvénynek. (15.50) Tisztelettel tehát azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy nagyon alapos vitát folytasson erről a kérdésről, és a sietség ne legyen oka annak, hogy olyan törvényt alkossunk, amely hosszú távra szólóan eredményesen és jól szolgálja a Magyar Köztársaság honvédelmének az ügyét. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Wachsler Tamásnak, a Fiatal Demokraták Szövetsége vezérszónokának, s átadom az elnöklést Szűrös Mátyás alel nök úrnak. Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló: Wachsler Tamás a FIDESZképviselőcsoport nevében WACHSLER TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Ú r! Minden eddigi hozzászóló, aki a honvédelmi törvénnyel kapcsolatban szót kapott, hangsúlyozta annak az elvnek a fontosságát és azzal való egyetértését, hogy a honvédelem pártok felett álló nemzeti ügy. Én sem akarok ebből a sorból kilógni, úgyhogy én is ezzel kezdeném. Úgy gondolom, hogy ennek a konszenzuskészségnek a szelleme avagy a kényszere lebegett a Honvédelmi Minisztérium III. emeleti tárgyalója fölött, amikor most már három héttel ezelőtt egy nehéz keddi nap éjszakáján tárgyalóasztalhoz ültek a tá rca, másfelől pedig az SZDSZ és a FIDESZ képviselői, hogy végleges formában egyeztessék az addigi megbeszélések során már kialakult módosító indítványok sorát, megteremtsék a honvédelmi törvény megszületésének legalább pszichológiai előfeltételeit. Valószí nűleg ez a bontakozó párbeszéd fertőzhette meg a szocialistákat is, amikor a kezdeti éles szembenállásukat az utolsó utáni percben feladva, ők is csatlakoztak a Kormány és a liberális pártok között kialakult megállapodáshoz. Úgy is mondhatnánk, hogy a Szoc ialista Párt úgy tett, mint ahogy a kortársak szerint Mária Terézia, amikor elétették a Lengyelország első felosztását kimondó dokumentumot: sírt, de aláírta. (Derültség.) Ez a megállapodás teszi lehetővé, hogy a tisztelt Ház a siker reményével tűzheti nap irendjére a honvédelmi törvényt. Efölött érzett örömünket csak az csökkenti, hogy erre az eseményre három teljes évet kellett várni. Nehéz magyarázatot találni arra a kérdésre, vajon minek köszönhető, hogy a Kormány prioritási listáján ilyen hátul szerepel a honvédelem ügye. Érthetetlen, mert az elmúlt két év eseményei ékesszólóan bizonyították, hogy Európa bizonyos részein a fegyveres erő, a fegyveres erőszak ismét a politikai célok elérésének bevett eszközévé vált. Osztjuk a honvédelmi miniszter úr örömét , amit visszanyert szuverenitásunk kapcsán érez, de az ebből fakadó fokozott felelősség, sajnos, nem jelent meg a Kormány politikájában. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az utóbbi években a haderő a politika csendes mostohagyermeke volt, amely, bár nem kapta m eg azt, amit joggal elvárhatott volna, mégis hangos morgolódás nélkül végezte a feladatait. Hiszen tudjuk, hogy a katonák fegyelmezettek, nem sztrájkolnak, nem tüntetnek, hanem
