Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
579 Tisztelt Országggyűlés! A tervezet — helyesen — abból indul ki, hogy a honvédelem nemzeti ügy. A kérdés azonban az, hogy a polgárok hazafias elkötelezettségére és áld ozatkészségére való hivatkozás mellett mi ennek a tartalma, milyen feltételei vannak, és mit kell tenni annak érdekében, hogy a honvédelem valóban az egész nemzet ügyévé váljék. A probléma több oldalról is vizsgálandó. Az első megközelítés — úgy vélem — ké zenfekvő. Nevezetesen az, hogy a honvédelem nemzeti ügy abban az értelemben, hogy a honvédelem az ország egész területe szuverenitásának, valamennyi polgár vagyonának, életének, a teljes és oszthatatlan nemzeti értékek védelmét jelenti. Ugyanakkor — s ez a dolog másik oldala — hatékony és visszatartó honvédelem csak az egész ország fegyveres és nem fegyveres intézményei, tulajdoni formától függetlenül minden gazdasági szervezet, állami és önkormányzati szervek, munkaadók és munkavállalók, magyarok és nem ma gyar állampolgárok egységes és együttes erőfeszítésével valósulhat meg. Úgy véljük, hogy a törvénytervezet ahhoz, hogy a honvédelem valóban az egész ország hatékony együttműködéseként valósulhasson meg, pontosításra szorul. Vitatható ugyanis például az áll ami szervek közötti feladat- és hatásköri megosztás, felülvizsgálandók megítélésünk szerint e vonatkozásban az önkormányzati szervek szerepéről írott szakaszok, és úgy gondoljuk, világosabbá kell tenni, hogy a gazdasági szervezetek kötelezettségei milyenek egy honvédelmi felkészülés követelményeinek tükrében, különös figyelemmel a piacgazdaság követelményeire. A következő megközelítés — már abban a kérdésben, hogy hogyan fogjuk fel a honvédelem mint nemzeti ügy kérdését — tulajdonképpen már a biztonságkateg óriát érinti. (15.40) Azaz azt, hogy a honvédelem mellett az ország biztonságához tartozik belső stabilitása, azt, hogy az országot nem feszítik szét áthidalhatatlan érdekellentétek, hogy a társadalom nem szakad szét kevés számú gazdagra és milliónyi szegé nyre. Ezért döntő, hogy a honvédelem és a honvédség mint a biztonság egyik fontos, de nem kizárólagos eleme, az ország adottságaihoz és realitásaihoz igazodóan részesedjék a nemzeti jövedelemből, hogy mindenkor vegyük számításba: a katonai elemeket nem leh et fejleszteni mondjuk a környezet károsítása, a szociális feszültségek további növelése árán, mert ez végső soron, meggyőződésünk szerint, az ország biztonságát veszélyeztetné. Ezért mi, szocialisták, továbbra is mértéktartást kérünk a katonáktól, megértv e, hogy szeretnének a hivatásuknak a legmagasabb színvonalon, a legkorszerűbb eszközök felhasználásával eleget tenni, maguknak és családjuknak jobb életkörülményeket biztosítani. Ezt a megértést azonban csak az az állam kérheti, amelyik maga sem pazarol, s amely a honvédelem területén is ésszerűen gazdálkodik. Mindezt azért látjuk a nemzeti ügy kategóriájába tartozó kérdésnek, mert ha ezekben a kérdésekben nem sikerül közmegegyzésre jutni, könnyen csapdahelyzetbe hozzuk magunkat. Az egyik veszélyforrás az, hogy a politika nem lesz képes ellenállni az önmagában nézve jogos, de az ország adott helyzetével nem arányos katonai fejlesztési igényeknek. A másik veszélyforrás az előbbinek az ellentéte: azaz elmaradnak azok a fejlesztések is, amelyek pedig nélkülözhe tetlenek a hatékony honvédelemhez. Tudomásul kell venni, hogy a honvédelem legtöbb kérdése túlmutat a választási ciklusokon, s ennyiben soha nem lehet egyegy kormány vagy a mindenkori parlamenti többség magánügye. Ebből a szempontból talán nem szerencsés, hogy ezt a honvédelmi törvényt az új választásokhoz viszonylag közel vitatjuk, mert fennáll annak a veszélye is, hogy nem mindenki tud elszakadni attól, hogy a honvédséghez szólva végső soron több százezer választóhoz is szól. Tisztelt Országgyűlés! Végez etül az irányítás kérdéseiről szeretnék szólni. Ismert az, hogy ez az egyik legvitatottabb pontja a tervezetnek. A tervezet kétségtelenül differenciált struktúrát vázol fel, amelyben megpróbálja elhatárolni az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelmi miniszter és a honvédség parancsnoka feladat- és hatáskörét. Ezek a szabályok véleményünk szerint összességében mégis mutatják azt a lényeges eltérést, amely a mi felfogásunk és a kormánykoalíció
