Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
43 Összegezve ezt az első feltételt: hamis illúzió, tisztelt Ház, hogy mindent törvénnyel kellene megoldani, ahogy azt egy neves angol konzer vatív politikai filozófus, Roger Scruton tavasszal itt Budapesten is fejtegette. Általában az a tapasztalat, hogy a törvények újabb problémákat keletkeztetnek, és egy ilyen tendencián keresztül az állam általában rátelepszik a társadalomra. Tehát több aláz atot kellene tanúsítani a törvényalkotás terén. A második feltétel, amit említettem, a törvényalkotás gondos ütemezése. A gyakorlatban nehéz, tisztelt Ház, fölfedezni a Kormány preferenciarendszerét, és az ésszerűséget sem lehet fölfedezni. Ugyanis sokszor tapasztaljuk azt, hogy valamibe belekezd a Parlament, aztán megáll, és elsüllyed a téma hosszú hónapokra, akár évekre is. Itt említhetném a lakástörvény példáját, vagy akár a III/IIIas kérdéskörre is utalhatnék. Ez a III/IIIas kérdéskör például már olya n, ami megjelent 1990 őszén itt a Ház előtt, és azóta sem sikerült a végére érni. Szégyenszemre állhat itt, tisztelt Ház, ebben a helyzetben a Parlament, hogy azt sem tudjuk, melyik az a láthatatlan frakció, amely itt működik közöttünk. Maximum akkor van e sély arra, hogy valakitől megtudjuk, hogy ügynök volte vagy sem, ha élesen szembekerül a miniszterelnökkel. Márpedig — álláspontom szerint — nem ez a jó megoldás. A másik, amit itt meg kell, hogy említsek: sokszor elkezd valamit a Parlament addig, míg le nem zár egy más témakört, amely ugyanarra a területre tartozik. Így például teljesen érthetetlen, hogy miért kezdtük meg az ügyészségről szóló törvény tárgyalását addig, amíg a bíróságról szóló törvény módosítását be nem fejeztük. Ugyanígy sorrendiségi pro blémák is vannak, vagyonpolitikai irányelvek változatlanul nincsenek '93ra, ehelyett más dolgokkal foglalkozunk. Aztán itt említhetném meg azt is, hogy akkor kellene elkezdeni a törvények tárgyalását, amikor azok már meg is értek a tárgyalásra. S itt ismé t segítségül hívom a hétvégi postából kiemelt Tények és adatok az Országgyűlés tevékenységéről című jelentést, amelyből kitűnik, hog a 344 törvényből 181 új törvény, 163 a törvénymódosítás. Ebből — mint említettem — 64 az olyan módosítás, amely olyan törvé nyhez fűződött, amelyet már ez a Parlament alkotott meg. Ebből 12 alkalommal fordult elő az — 12 törvénynél fordult elő az — , hogy többször is módosította ugyanazt ez a Parlament. A legfrissebb példa itt előttünk az illetéktörvény, amelyet, azt hiszem, hog y éppen júniusban — ha jól emlékszem, akkor — módosított a tisztelt Ház, és most újra előttünk van az illetéktörvény módosítása ősszel. Ez pedig nem más, mint a törvényalkotás gondos ütemezése helyett annak a teljes átláthatatlansága és esetleges volta. A harmadik feltétel, amelyről beszélni szeretnék, a körültekintő és szakszerű törvényelőkészítés kérdésköre. Itt egyrészt az egyeztetések kérdéséről szeretnék szólni egy pár szót. Hol is lenne szükséges egyeztetni? Először is az egyik kormánytárcának a mási k kormánytárcával kellene egyeztetnie. Előfordult olyan, hogy például Btk.módosítást nyújtott be a Belügyminisztérium, és vele párhuzamosan Btk.- módosítást nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium is. Az emberi jogi bizottság ülésén is firtattuk ennek az okát annak idején. Ugyanez történt, azaz nem ugyanez, hanem az, hogy nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb, történt meg a statisztikai törvény és az adatvédelmi törvény kapcsán, amikor is homlokegyenest ellentmondott egymásnak a két törvényjavaslat, és a végén igen nagy erőfeszítésekbe került a statisztikai törvényt hozzáigazítani a már időközben elfogadott adatvédelmi törvényhez. Előfordul, tisztelt Ház, hogy politikai államtitkárok is többször benyújtanak módosító indítványt a Kormány törvényjavaslataiho z. Ez is — azt hiszem — rendkívül szokatlan lenne egy nyugati demokráciában. A következő egyeztetési terület a koalíciós pártok egymás közti egyeztetése. Itt is hiba lehet. Köztudott tudniillik az, hogy mennyi módosító indítvány érkezik be koalíciós pártok tól, amelyek homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Ez csak azt a köztudott tényt bizonyítja, hogy nem köttetett koalíciós megállapodás annak idején a programok tekintetében. Ennek eredménye lett álláspontunk szerint a mezőgazdaság súlyos válsága. Tehát a zűrzavar mögött jórészt
