Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 8. szerda, őszi ülésszak 34. nap (352.) - A mezőgazdaság helyzetével foglalkozó politikai vitanap megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
2578 Én ott voltam 1989 nyarán a TOT tükörtermében, ahol jelen volt a mezőgazdaság minden felelős szakembere, vezetője, irányítója, és ha megvannak a jegyzőkönyvek, tanúsíthatják a pesszimista véleményeket, a jövőkép reménytelenségét. Tetézte ezeket a szocialista világrendszer, a KGST összeomlása, a diktatúrából a demokráciába való átmenet, a tervutasításos rendszerről való áttérés a piacgazdaságra. Ezeknek egyelőre zömmel a negatív hatását érezzük, és az 50%ban meglévő objektív okok mellett — akarvaakaratlanul — a saját emberi hozzáállásunkkal is részesei vagyunk ennek az állapotnak, a folya matok ilyen alakulásának. Nagy Tamás képviselőtársam mondta május 25én, a MOSZ közgyűlésén a Kongresszusi Központban: "Van, ahol tisztességesen, van, ahol tisztességtelenül hajtották végre a vagyonnevesítést, az átalakulás törvényeit, melyeket a Parlament ben hoztunk." Véleményem szerint, visszatekintve törvényhozási munkánkra, nem tudunk egy nyelven beszélni nagyon fontos kérdésekben, hanem a szabadságra, a demokráciára hivatkozva — ami jogos — saját, illetve pártunk véleményét hangoztatjuk, ami nem mindig azonos a szakszerűség és a gazdaság érdekeivel. Mindent szabad nekünk — de nem minden szolgál a javunkra. Az előző parlamentben több mint száz agrárszakember volt törvényhozó, és mégis az ipari szemlélet volt a döntő, pedig ők is tudták, hogy hazánk a 70%os művelhető termőterülettel elsősorban agrárállam. Ezt a szemléletet örököltük, és nagyon nehéz a múlt beidegződései, szokásai ellen tenni. Nehéz olyan körülmények között eredményesen vezetni, irányítani, ahol nagyok az eltérések, a véleménykülönbségek. Ha ez így van a kormányzásban, így van ez a rész, az ágazati munkában is. A politika nemes feladata lenne a harmónia megteremtése: nem a konfrontáció, hanem a kompromisszum. Vitatkozhatunk mi itt, egymás között, pró és kontra, egymás érveit igazolva, de m egoldást a monetáris politika olyan változása hozhat, amikor a pénzünket gazdaságunkba, a termelésbe fektetjük — nem pedig a bankban kamatoztatjuk. Én hiszek a mezőgazdaság prioritásában és jövőjében. A második világháború utáni helyzet, de az '50es évek szörnyű reménytelenségei sem voltak könnyebbek a jelen nehézségeinél, mégis kibírtuk, mert elvesztettük ugyan vagyonunkat, házunkat, személyes szabadságunkat, de egyet nem: a hitünket. Töretlenül, összeszorított foggal hittük, hogy a törvénytelenségek, bor zalmak nem tarthatnak örökké, és hittünk a magyar feltámadásban, a szellemi, lelki és gazdasági megújulásban. Nehézségeink tagadhatatlanok, de közös összefogással, jóakarattal, erős, következetes munkával, vallom, teszünk mi még itt szép magyar csodákat. É n a részmegoldásokból, amelyek itt elhangzottak és elhangzanak — nagyon sok jó javaslatot hallottam — csak kettőt emelnék ki. Az egyik az öntözés, csatornázás többéves kormányprogramként való országos megvalósítása, a másik a vidék, a mezőgazdaságban élők, a magángazdák, a vállalkozók és a szövetkezetben dolgozók egyetértése: fogjanak össze, mert egy az érdekük, a földből, a mezőgazdaságból kell megélniük. Igényeljük az agrárszakemberek széles táborát, mert a piacgazdaság új feladatokat — irányító, integrál ó, szaktanácsadó, felügyelő, szolgáltató, piackutató és szervező értelmiséget — igényel. Végezetül hadd idézzem — nem nosztalgiából, hogy a fiatal generációt mosolyra késztessem — a tragikus sorsú Bisei Sértő Kálmán parasztköltő sorait: "Magyar paraszt! S zeretném a fejedbe verni, hogy szervezkedni, szervezkedni!" Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, és átadom az ülés vezetését Vö rös Vince alelnök úrnak. Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.) Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
