Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak

1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - KÁDÁR PÉTER (KDNP) - ELNÖK(Szabad György): - PÁL JÓZSEF (MDF)

26 Magam is megemlítettem, hogy a területfejlesztési politika eddigi gyakorlatának mozaikos volt a

szerkesztése. Ezt idézi a Nógrád megyére vonatkozó kormányhatározatból az a

pont, amely felvillantja azt a lehetőséget, hogy azok a települések, amelyek önhibájukon kívül képtelenek a saját

erőforrás 30%nyi előteremtésére, a szóban forgó beruházások esetében

— s ilyenek bőven vannak

— ezek tehát a 70%on felül is részesülhetnének állami támogatásban. A Közlönyt olvasó polgármesterek ettől felvillanyozódnak, megírják dolgozataikat. Ám az

elbírálók a Közlönynek ezt a számát már nem olvasták, illetve más törvényi rendelkezéseknek

engedelmeskednek. Úgy vélem, ez olyan feszültség a sok közül, amit át kellene hidalni. Tisztelt képviselőtársaim! Végezetül a besorolás feltételrendszeréről szólnék. A mindennapi

életből tudjuk, szinte kár is szót vesztegetni rá, az pedig nem illik, hogy hozzánk érkezett levelekből

idézzünk, szóval tudjuk, ho

gy a jelenlegi úgynevezett "lehatárolás" milyen mértékben érvénytelen.

Mindenkit az izgat, milyen lesz a következő. Én nem vitatkozom azon

— miként Vastagh Pál ajánlotta, hogy ne tegyük

—

, hogy az elmaradottság meghatározásához javasolt mutatók körét mikén

t határozzuk meg. Bár úgy vélem, a

11 mutató a függelékben szereplő számítási végeredmények szerint többékevésbé lefedi a

települések önmegítélését. Vagyis metodika és valóság talán jobban közelít egymáshoz, mint ahogy

itt ezt többen kifogásolták. Azt is csak zárójelben jegyzem meg, hogy a határozat szerves részét képező mellékletből nem

derül ki világosan, hogy a mutatók sorrendjét kapjuke vagy pedig fontosság nélküli halmazát. Ez

ugyanis egyáltalán nem mindegy, mert jómagam például az egy lakosra jutó s

zjat a jelenlegiről a

harmadik helyre tenném. De nem ez az igazán elgondolkodtató. Izgalmas az a táblázat, amely

kimutatja, hogy a 11 mutató alapján miként változna meg a jelenlegi kedvezményezettek köre. Az anyag készítői szöveges indoklásukban igyekezne

k elhitetni, hogy alig történik elmozdulás,

bár a középértékektől való különbözés kis értékeknél is nagy különbségeket jelent, s könnyen

eredményezheti a ki- és bekerülést. Ez a módszertani finomkodás mindig indokolt, de én inkább örömömet hangsúlyozom

— h

asonlóan Tarnóczky Attila képviselőtársamhoz. Megmondom miért. Objektívebbnek tartom, mint a korábbi listát, érzékeltetni is kívánom. A bevezetendő mutatókkal a kedvezményezett települések aránya Nógrádban a korábbiakhoz

képest 119%kal növekszik. Ám minde

z már 139%, ha a lakosságra vetítjük. Erre csak azt

mondhatom: hiszek a többváltozós statisztikai módszerekben. Már csak azért is, mert ha a javasolt 11

mutatóhoz csak egyet teszünk még, nevezetesen az intézményellátottság mutatóját, a

kedvezményezett tele

pülések 166%kal növekednek

— ismétlem: 166%kal, míg az érintett lakosság

201%kal, tehát 201%kal. (17.10) Elképesztő különbség! Ám, tanulmányozva a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának kiadványait, azt

mondhatom: a legutóbbi jelentések a

lapján ez a helyzet, ilyen súlyos: ez, hogy úgy mondjam, kijár a

megyének az országtól. Tisztelt képviselőtársaim! Attól tartok, hogy itt majd nem a numerizált tények és a mutatók fedik

egymást, hanem a mutatókat fogjuk a takaróhoz szabni. Az persze igaz,

hogy a takaró alatti

cselekmények minősége és intenzitása sohasem a takaró hosszától függ… Szóval, jómagam mégis hosszabbítanám a mutatók sorát, vagy legalább cserélnék

— ha már a

takaró a mérték. De éppen az általános vitában felteendő kérdésről van szó:

lehetségese ez, vagy más, olyan módosítás, amire már céloztam? Képviselőtársaim szóvá tették ugyanis, hogy az előttünk