Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - KÁDÁR PÉTER (KDNP) - ELNÖK(Szabad György): - PÁL JÓZSEF (MDF)
26 Magam is megemlítettem, hogy a területfejlesztési politika eddigi gyakorlatának mozaikos volt a szerkesztése. Ezt idézi a Nógrád megyére vonatkozó kormányhatározatból az a pont, amely felvillantja azt a lehetőséget, hogy azok a települések, amelyek önhibájukon kívül képtelenek a saját erőforrás 30%nyi előteremtésére, a szóban forgó beruházások esetében — s ilyenek bőven vannak — ezek tehát a 70%on felül is részesülhetnének állami támogatásban. A Közlönyt olvasó polgármesterek ettől felvillanyozódnak, megírják dolgozataikat. Ám az elbírálók a Közlönynek ezt a számát már nem olvasták, illetve más törvényi rendelkezéseknek engedelmeskednek. Úgy vélem, ez olyan feszültség a sok közül, amit át kellene hidalni. Tisztelt képviselőtársaim! Végezetül a besorolás feltételrendszeréről szólnék. A mindennapi életből tudjuk, szinte kár is szót vesztegetni rá, az pedig nem illik, hogy hozzánk érkezett levelekből idézzünk, szóval tudjuk, ho gy a jelenlegi úgynevezett "lehatárolás" milyen mértékben érvénytelen. Mindenkit az izgat, milyen lesz a következő. Én nem vitatkozom azon — miként Vastagh Pál ajánlotta, hogy ne tegyük — , hogy az elmaradottság meghatározásához javasolt mutatók körét mikén t határozzuk meg. Bár úgy vélem, a 11 mutató a függelékben szereplő számítási végeredmények szerint többékevésbé lefedi a települések önmegítélését. Vagyis metodika és valóság talán jobban közelít egymáshoz, mint ahogy itt ezt többen kifogásolták. Azt is csak zárójelben jegyzem meg, hogy a határozat szerves részét képező mellékletből nem derül ki világosan, hogy a mutatók sorrendjét kapjuke vagy pedig fontosság nélküli halmazát. Ez ugyanis egyáltalán nem mindegy, mert jómagam például az egy lakosra jutó s zjat a jelenlegiről a harmadik helyre tenném. De nem ez az igazán elgondolkodtató. Izgalmas az a táblázat, amely kimutatja, hogy a 11 mutató alapján miként változna meg a jelenlegi kedvezményezettek köre. Az anyag készítői szöveges indoklásukban igyekezne k elhitetni, hogy alig történik elmozdulás, bár a középértékektől való különbözés kis értékeknél is nagy különbségeket jelent, s könnyen eredményezheti a ki- és bekerülést. Ez a módszertani finomkodás mindig indokolt, de én inkább örömömet hangsúlyozom — h asonlóan Tarnóczky Attila képviselőtársamhoz. Megmondom miért. Objektívebbnek tartom, mint a korábbi listát, érzékeltetni is kívánom. A bevezetendő mutatókkal a kedvezményezett települések aránya Nógrádban a korábbiakhoz képest 119%kal növekszik. Ám minde z már 139%, ha a lakosságra vetítjük. Erre csak azt mondhatom: hiszek a többváltozós statisztikai módszerekben. Már csak azért is, mert ha a javasolt 11 mutatóhoz csak egyet teszünk még, nevezetesen az intézményellátottság mutatóját, a kedvezményezett tele pülések 166%kal növekednek — ismétlem: 166%kal, míg az érintett lakosság 201%kal, tehát 201%kal. (17.10) Elképesztő különbség! Ám, tanulmányozva a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának kiadványait, azt mondhatom: a legutóbbi jelentések a lapján ez a helyzet, ilyen súlyos: ez, hogy úgy mondjam, kijár a megyének az országtól. Tisztelt képviselőtársaim! Attól tartok, hogy itt majd nem a numerizált tények és a mutatók fedik egymást, hanem a mutatókat fogjuk a takaróhoz szabni. Az persze igaz, hogy a takaró alatti cselekmények minősége és intenzitása sohasem a takaró hosszától függ… Szóval, jómagam mégis hosszabbítanám a mutatók sorát, vagy legalább cserélnék — ha már a takaró a mérték. De éppen az általános vitában felteendő kérdésről van szó: lehetségese ez, vagy más, olyan módosítás, amire már céloztam? Képviselőtársaim szóvá tették ugyanis, hogy az előttünk