Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - SÁPI JÓZSEF (MDF)
27 fekvő anyag jogi normaszövegként nem kezelhető. Ha így van, akkor hát miként lehet benyújtani módosításokat? Vagy — a Hasznos Miklós ált al elmondottak után — talán már nem is érdemes? Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy megerősítsem alapvéleményemet: stratégiai és pragmatikus szemmel nézve is fontos anyagról kell döntenünk. Döntsünk mielőbb! Elnök úr, köszönöm a szót. Köszönöm a fig yelmüket. (Taps.) ELNÖK(Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet tartunk; pontosan fél hatkor ezt a vitát folytatjuk. A szünet 17 óra 12 perctől 17 óra 31 percig tartott. — Elnök: dr. Szűrös Mátyás. — Jegyző: Juhász Péter és Boros Lás zló.) ELNÖK(Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el helyüket a teremben, folytatjuk a munkát. Folytatjuk a területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának felté telrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját. Megadom a szót Sápi József képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Sápi József (MDF) SÁPI JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokszor hangoztatott tény, hogy Magyarország a gazdasági fejlettség tekintetében nagyon eltérő fejlettségű területekkel, régiókkal, kis térségekkel rendelkezik. Különösen szembetűnő a különbség a Dunántúl, Budapest és vonzáskörzete, illetve a Tiszántúl és azon belül is egyes tájegységek , mint például Bihar, Szatmár vagy a Szűcs Sándor által Háromföldnek nevezett térség összehasonlításában. Nem lehet vita tárgya az, hogy ezen utóbbiak és hozzájuk hasonló területek kiemelt támogatásban részesüljenek. Több ok indokolja ezt. Egyik az, hogy m egakadályozzunk egy országon belüli népvándorlást, mely egyik oldalon települések megszűnését, elsorvadását jelenti, a másik oldalon pedig a jól működő településkört teszi ki fölösleges tehernek, kezelhetetlen szociális feszültségeket gerjesztve. A másik o k az, hogy figyelemmel kell lennünk NyugatEurópában már megtörtént folyamatokra, és ezekből tanulnunk, okulnunk kell. Konkrétan miről van szó? NyugatEurópa országait tekintve szembeötlik, hogy eltérő tájhagyományok és földrajzi feltételek ellenére hasonl ó jelenségeket tapasztaltunk a hetvenes években. Az új gazdasági szerkezet más régiókat emelt a fejlődés élvonalába, mint amelyek a korábbi iparosítás szakaszában váltak fejletté. Szertefoszlott a gazdaság fejlődésének olyan korábbi hajtóereje, mint az ipa ri nyersanyag jelenléte, a nagy tömegű termékek szállítási lehetősége, a szakmunkásgárda szükségessége, a nagyvárosi vonzáskörzeteknek az ipari kooperációra nyújtott előnye. A korszerű ipar nem szűken szakképzett, hanem iskolázott, átképző munkaerőt kíván. A piac változásaihoz való alkalmazkodás is a viszonylag kis üzemméreteknek kedvez. Ezért a gazdaság szétszóródik a városi agglomerációk közötti falusias, kisvárosi régiókban. Ezt látva támogatni kell, hogy ezen területeken is a városi régiókéhoz hasonló i nfrastruktúra épüljön ki. Természetközeli lakókörnyezet is nagyobb vonzást gyakorol az új iparágakban foglalkoztatott, képzett szakemberekre, mint amilyen vonzást egy korábbi és jelen korszakban a belvárosi élés jelent. Mindebből adódik a magyar településf ejlesztési feladat. Egyfelől szükséges egy társadalmi egyetértés, szolidaritás, mely elismeri a fokozott elmaradással küzdő térségek állami támogatását. Másfelől e támogatásnak célt kell találni. Az állami területfejlesztésnek el kell érnie a fejlődésre ké pes régiók modernizálását, élvonalba kerülését.
