Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2451 természetesen azt is gondoljuk, hogy a szociális el látásban részesülők egy része számára minden lehetőséget biztosítani kell ahhoz, hogy újra esélyt kapjanak munkavállalásra, munkaszerződés kötésére, és ezért mi azzal is egyetértünk, hogy a jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküliek maradjanak ny ilvántartásban a munkaügyi központoknál, viszont azt változatlanul nem tudjuk elfogadni, hogy a munkaügyi központtal való együttműködés a szociális támogatás folyósításának a feltétele legyen. Azért foglaltam össze véleményemet a jövedelempótló támogatássa l kapcsolatban, mert a benyújtott módosítás az eddigi diszfunkciókat, az eddigi ellentmondásokat nem oldja meg. A módosítások egy része a hatályos foglalkoztatási törvénnyel való összehangolásra törekszik, átemel bizonyos szövegrészeket a foglalkoztatási t örvényből, és igyekszik a jogalkalmazók számára egyértelművé tenni. Ezek a módosítások azonban az alapvető problémát nem oldják meg, hiszen a jövedelempótló támogatás összegének viszonyítási alapja változatlanul a mindenkori özvegyi nyugdíj, és az a generá lis probléma, hogy egy jövedelempótló, munkabérpótló támogatást nem a minimális munkabérből, hanem az özvegyi nyugdíjból vezetünk le, változatlanul megoldatlan marad. Miután szeretnék igazságos lenni, hozzáteszem azt is, hogy itt a foglalkoztatási törvény és a szociális igazgatásról szóló törvények összehangolására törekvő új szabályoknál van egy jó szabály is, az, hogy a megszűnő támogatást az egy főre eső családi jövedelemnél az új javaslat nem veszi figyelembe. Ugyanakkor a javaslatok másik kérdéskörével semmilyen módon nem tudunk egyetérteni, sőt mérlegelhetőnek sem tartjuk. A benyújtott törvényjavaslat egyrészt kiterjeszti a munkanélküli együttműködési kötelezettségét. Az előbbiekben már említettem, hogy ezt az együttműködési kötelezettséget, amellyel a szociális ellátás felfüggesztésének vagy megszüntetésének szankciója járhat együtt, mi elvileg nem tudjuk támogatni. Az együttműködési kötelezettség kiterjed a közhasznú munka elfogadására is, a jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülinek el kel l fogadni a közhasznú munkát akkor, hogyha a számára alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkát ajánl fel, és a várható kereset eléri a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát. Hozzátartozik a kritériumokhoz, hogy ezt a közhasznú munkát a munkanélküline k el kell vállalnia, hogyha napi háromórai utazással a munkahelyét elérheti. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a napi háromórai, illetve a gyermekét egyedül nevelő szülő esetében a napi kétórai utazás rendkívül szigorú feltétel. Különösen azoknál a családoknál, ahol a szociális helyzet amúgy is nehéz, és ez a nagyon szigorú feltétel családokat, gyermekeket, egyedülálló szülőket hozhat reménytelen helyzetbe. A másik újdonsága a törvénynek a közösségi munka fogalmának és kötelezettségének be vezetése. El kell gondolkodni azon, hogy a jogalkotó miért vezeti be a közösségi munka fogalmát, és miért tartja szükségesnek, hogy a közösségi munka új fogalmát megkülönböztesse a jogrendben eddig is meglévő közhasznú munkától. A közhasznú munka munkavisz ony, legfeljebb a finanszírozási módjában különbözik a Munka Törvénykönyvében rögzített egyéb munkaszerződésen alapuló munkaviszonytól. A közösségi munka valami más. A közösségi munka egy sajátos munkakényszerrel kívánja megszolgáltatni a munkanélkülivel a zt a szociális ellátást, amelyet egyébként rászorultsági alapon kapott. Meggyőződésem, hogy a munka egyetlen tisztességes jogrendben sem lehet büntetés. A munka a munkanélküli számára lehetőség arra, hogy visszatérjen a normális életbe, hogy visszatérjen a társadalom által elismert és a társadalom által értékesnek tartott életformába. Ezt azonban büntetés jellegű munkával elérni nem lehet. A törvény havi 40 óra közösségi munka elvégzésére kötelezheti a munkanélkülit, és azt mondja, hogy ennek a munkának a m unkaidőbeosztása napi egy órától nyolc óráig terjedhet. Nem nehéz kiszámolni, hogy megfelelően szétosztott közösségi munkával egy munkanélkülinek a hónap minden egyes munkanapjára kötelező közösségi munkát lehet előírni. Tehát legrosszabb esetben ezt a ha vi 40 óra munkaidőt úgy is szét lehet osztani, hogy a munkanélküli minden egyes munkanapon közösségi munkára kötelezhető.
