Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2450 vállalkozói igazolványa nem lehet ezeknek az édesanyáknak, két okból sem: egyrészt van már egy főállásuk mint anyák, így egy mási k nem lehet; másrészt a főállású vállalkozók esetében annyi a teher és a tbjárulék, hogy így már nem érdemes csinálni. Kérdezem én, hogy miért nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal?! Miért nem lehet olyan szabályozókat kialakítani, ha már egyszer eg y új ellátást bevezetünk, hogy az ne tételezze fel újabb más ellátások igénybevételét? Illetve miért nem tesszük lehetővé azok számára, akik maguk szeretnének boldogulni, hogy tegyenek is saját sorsuk javításáért? Mindehhez képest most módosítani kívánjuk a gyermeknevelési támogatásra vonatkozó szabályokat, de a Kormány mint előterjesztő az előbb említett rendezésre szoruló nyitott kérdésekre nem gondolt. Az a módosítási irány, hogy a szülőknek az ellátás igénybevételére akkor is legyen lehetőségük, ha a le gkisebb gyermek még nem töltötte be a harmadik évet, csak helyeselhető. Mint ahogy az is, hogy a családba kerülő gyermek — ha egyébként a szükséges feltételek megvannak — ne befolyásolja a támogatás folyósítását. Szükséges volt meghatározni a háztartásban nevelt gyermek fogalmát is. Amivel viszont nem értek egyet, a gyermeknevelési támogatás méltányosságból történő megállapíthatóságának eljárása. Hangsúlyozom, az eljárása, nem pedig a tartalma az, amivel nem értek egyet. Már egyéb más törvények kapcsán tört énő észrevételeim során is szóvá tettem: miért szereti egy miniszter a különleges méltányosság eseteit gyakorolni? Úgy hiszem, van egyéb más dolga is, mint egyedi ügyekben dönteni. Én ezt "cukros bácsi" effektusnak neveztem, és egyszerűen szükségtelennek t artom. Meglátásom szerint méltányosságot, ha már az szükséges, nem miniszteri szinten kell gyakorolni — hanem helyben. Alkalmazzák azt azok, aki ismerik a családot, az élethelyzetet. Nem is szólva arról, ha már az állami szociálpolitika legtöbb nyűgebaja az önkormányzatoké, hadd legyen a méltányosság gyakorlása is az övék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kósáné Kovács Magda a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) KÓ SÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az általános vitában a benyújtott törvénymódosításnak egy olyan eleméről szeretnék szólni, amelyről eddig viszonylag kevés szó esett: a munkanélküliek jövedelempótló támogatá sáról. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy még az eredeti törvény tárgyalása előtt a Szocialista Párt kezdeményezte, hogy a munkanélküliellátásból kiszorultak szociális biztonságát törvényi szinten rendezze el a Parlament. Erre magunk is tettünk javaslatot. Éppen ezért az eredeti jogalkotói szándékkal természetesen egyetértünk; egyetértünk a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának elvekben megfogalmazható céljával, azzal tudniillik, hogy a hosszú távon munkanélküliek valamilyen elemi s zociális biztonságot kapjanak ebben a jövedelempótló támogatásban. Hozzá kell tennem, mi mindig úgy képzeltük, hogy ez a szociális ellátás összegében és az ellátás rendszerében olyan kell legyen, hogy valóban adjon egy minimális biztonságot, ugyanakkor a m unkavállalásban ne legyen ellenösztönző. Olyannak képzeljük el a rendszert, amely a hosszú távon munka nélkül maradók számára esélyt ad az újraelhelyezkedésre, ugyanakkor képes azt is tudomásul venni, hogy egyre több olyan munkanélküli lesz, akinek hosszú távon nincs esélye arra, hogy piaci körülmények között munkát kapjon. (11.00) Ők azok a munkanélküliek, akik valószínűleg évekig maradnak a szociális ellátásban, éppen ezért meggyőződésünk, hogy olyan ellátórendszereket kell működtetni, amelyek nemcsak leh etővé teszik, hanem ösztönzik is, hogy a hosszú távon munka nélkül maradók a minimális biztonságot nyújtó szociális ellátás mellett — és nem ahelyett — törekedhessenek megélhetésük biztosítására. Emellett
