Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2447 kormányrendelettel, esetleg miniszteri rendelettel szabályozni azt, amit szabályozni kell. Nem hiszem, hogy ezáltal a de mokrácia valamiképpen is életképtelenebb lenne. Kétségtelen, hogy a szóban levő javaslat sikeresen teszi áttekinthetővé az 1993. évi III. törvényt. Az alapfogalmaknál a rendszeres pénzellátás fogalmának bevezetése például lehetősé get ad egyes későbbi paragrafusok tömörebb megfogalmazására, mint ahogy nagyon tömörnek és találónak érzem a keresőtevékenység meghatározását. Kevésbé egyértelműen dicsérhető számomra a III. törvényből a pénzbeli ellátásokkal foglalkozó II. fejezetben levő 25. §t kiegészítő módosítás. Idézem: "Az e törvényben szabályozott rendszeres pénzellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a jogosultság megállapítása és felülvizsgálata, illetve felülvizsgálata közötti időszakban a jogosult családjában az egy főre ju tó jövedelem a jogosultság feltételéül meghatározott értékhatárt legfeljebb 10%kal haladja meg. E bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a rendszeres pénzellátásra való jogosultság felülvizsgálata során." Eddig az idézet. Magyarul: amíg konkrétan nem viz sgálják, addig túl lehet lépni a mértéket 10%kal? Ez az egyik kérdésem. Senki nem köteles ezt jelenteni? Ez a második kérdésem. A harmadik: ám, ha éppen a vizsgálat időpontjában lépi túl valaki néhány százalékkal a megállapított értékhatárt, ezért megvonj ák tőle a pénzellátást? Véleményem szerint egyszerűbb és tisztességesebb lenne, ha az egy főre jutó jövedelem még ellátási jogosultságra jogot adó határát emelnék meg 10%kal. A törvény nagyon jelentős lépése volt a gyermeknevelési támogatás bevezetése. Mo st a javaslat kiegészíteni akarja a következőkkel: "A támogatásra való jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe az a gyerek, aki keresőtevékenységet folytat, kivéve, ha a keresőtevékenységet a tanulói jogviszony mellett vagy annak keretében végzi." Ez nagyon rugalmas szabályozás, de nem zárja ki tökéletesen azt, amit kellene, tudniillik a gyermekmunkát. Főleg ha a már elfogadott közoktatási törvénynyel összefüggésben vizsgáljuk a kérdést. E jogszabály ugyanis kimondja a tankötelezettséget a tizedik o sztály elvégzéséig. Már az oktatási törvény vitájában sokan felvetették, hogy a kilencedik és a tizedik osztály diákjai főleg azok az iskolai tevékenységükben kudarcos, sok esetben halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok lesznek, akik még a szakmunkásképző iskolákban sem felelnek meg. Ha lehetővé tesszük a tanulói jogviszony melletti munkát, még nehezebb helyzetbe hozzuk azokat az iskolákat, amelyek megpróbálják tartalmassá tenni a további tanulással töltött éveket, s még jobban megpecsételjük azoknak a fia taloknak a sorsát, akik a gyermeknevelési támogatást élvező családok gyermekei közül kerülnek ebbe a formába, mármint oktatási formába. Megjegyzem, hogy több gyereknek van erre esélye. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak vitatkoznék azzal a szándékkal, amely a gyermek nevelésére kíván jövedelmet juttatni, és nem a gyermek születését tekinti jövedelemforrásnak. Nem akarok részletes vitákba bocsátkozni, mert nem ez a feladatom, de a 27. és a 31. §t említeném, amely módosítása szerint és annak értelmében "a népj óléti miniszter kivételes méltányosságból a gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot megállapíthatja, ha a kérelmező a jogosultsági feltételeknek megfelel, azonban a legkisebb gyermek a harmadik életévét még nem töltötte be". Nos, itt látok nehézsége t, lehet, hogy tévedek. Vagyis a legkisebb gyermekre vonatkozó hároméves korhatár alól felmentést nyerne a törvény értelmében, akinek a gyermeknevelési jogosultsága ideje alatt születik gyermeke, és az is méltányosságból, akiknek legkisebb gyermeke még nem érte el a harmadik évet, és elvileg csak ezt zárja ki a támogatásból. Fenntartva azt az álláspontomat, hogy nem értek az említett paragrafussal egyet, az ilyen jellegű átértelmezéssel, meg kell azt is állapítanom, a szabályt, amely alól ennyi kivételt eng edélyezünk, nem szabad szabályként fenntartani. Ez a szerény véleményem. Ugyancsak a 32/A. §sal és az azzal kapcsolatos környezettel vitatkoznék, de elismerően említem azt, amely véget vet annak a tarthatatlan állapotnak, hogy sokszor saját értékes ingatl anukban lakó
