Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ)
2448 személyek eltartását az önkormányzati rendszeres szociális segélyek biztosítják, hagyatékukat viszont az elhunytakra életükben fillért sem költő örökösök kapják meg maradékul. Ezzel kapcsolatban még elmondanám azt a problematikus észrevételeme t, hogy a 34/A. § (2) bekezdésében van olyan megállapítás, hogy "Együttműködést nem vállaló munkanélküli az a személy is, aki szakképzettségének, illetve az iskolai végzettségének megfelelő vagy eggyel alacsonyabb szintű iskolai végzettséget igénylő munkah elyet, közhasznú munkát nem fogadja el, feltéve, hogy a felajánlott munkahely közhasznú munka, és a várható kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét." Tudniillik nem értem, miért kell szigorúbb feltételekhez kötni azt a csekélyebb ju ttatást, mint a munkanélkülijáradékot? Ugyanis a foglalkoztatási törvény szerint a munkahely akkor megfelelő, ha a munkanélküli képzettségi szintjének vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyele mbevételével megszerezhető képzettségnek, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének felel meg. Itt tehát szó sincs alacsonyabb képzettségi szintről — véleményem szerint — és ezt a szigorítást nem tartom ind okoltnak. Ugyancsak van egy problémám azzal az említett szakasszal kapcsolatban, de az egészet érintően, hogy "az együttműködést nem vállaló munkanélküli a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka visszautasításától, valamint a munkaügyi központtal való együttműködés neki felróható megszüntetésétől számított legalább hat hónapig, de legfeljebb egy évig munkanélküliek jövedelempótló támogatásában nem részesülhet, kivéve, ha önerőből helyezkedik el, és legalább hat hónapig keresőtevékenységet folytat, függe tlenül attól, hogy annak megszűnése után munkanélkülijáradék folyósítására jogosultságot szerzette". Csak találgatom, hogy mitől függ, ki kap hat hónapos eltiltást és ki egész éveset? Csak nem a jó magaviselettől? Ha igen, ki bírálja el? Milyen kritérium ok alapján? Gumiszabálynak érzem, és kiszolgáltatott emberek esetében ezt nem lenne szabad így funkcionáltatni. Több más ilyen belső észrevételem lenne, ami most már valóban inkább a részletes vitához tartozik, és ott kívánom elmondani. Így ezért köszönöm szépen a figyelmüket, és amit mondottam, talán megfontolásra ajánlanám. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Lukovics Éva a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva (SZDSZ) SARKADIN É DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szociális tárgyú törvényjavaslatot tárgyalunk, s így szükséges ismét feltennünk a kérdést magunknak: hol tartunk a szociális biztonság megteremtése felé tartó úton? Egyáltalán hol áll a szociális biz tonság ügye? Szociális ügyekben ugyanis minden egyes előterjesztés, amely elénk, képviselők elé kerül, ezt kell, illetve ezt kellene megcéloznia és szolgálnia. A szociális biztonság követelménye nemcsak alkotmányos alaptételünk, de a fejlett piacgazdaságú államokhoz történő felzárkózásunk és csatlakozásunk előfeltétele is. Szóba sem áll addig az Európai Közösségek velünk, amíg nem tudjuk felmutatni, íme, legalább megvannak azok az intézmények és szervezetrendszer, amely minden működőképes szociálpolitika al apjait jelentheti, és biztosítani tudjuk állampolgáraink legelemibb életfeltételeit. Az elmúlt évben hasonló időszakban, így december táján tárgyaltuk a mindennapi szóhasználattal csak szociális törvénynek nevezett törvényt, amelyet, mint közismert, el is fogadott a Ház. Ez egy úgynevezett egyszerű többséggel eldöntendő kérdés volt. Ezt azért hangsúlyozom, mert nem volt szükséges, hogy egy szélesebb konszenzuson alapuljon. Elegendő volt a kormánypárti többség elhatározása a jogalkotáshoz.
