Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 1. szerda, őszi ülésszak 31. nap (349.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - SÁNDOR ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
2342 A késedelmet egyébként ismert és beszédes tényezők okozták, így: a hiányfinanszírozás konkrét megoldása, az ingyenes vagyonjuttatás kérdésköre, a társadalombiztosítást érzékenyen érintő profiltisztítás időbeli ütemezése, az alapok napi likviditását biztosító állami forgóalap használatának lehetősége és ezekkel összefüggésben a Kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok között folytatott tárg yalások, a megegyezések elhúzódása. (9.30) Információk hiányában ezért éppen e súlyponti kérdések megfelelő mélységű elemzésére nem volt elég időnk és lehetőségünk. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy végül is a vitás kérdésekben milyen dönt és születik. Így az Állami Számvevőszék nem tehetett egyebet, mint megkísérelte nyomon követni az eseményeket, ami gyakorta csak informális úton volt számunkra lehetséges. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás alapjai költségvetésének szokatlan tár gyalási módja, miszerint az 1994. évi költségvetés általános vitája megelőzi az 1992. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény tárgyalását, sajátos megoldást igényel az Állami Számvevőszéktől. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költ ségvetéséről szóló törvényjavaslathoz készített véleményünk így nem nélkülözheti az 1992. évi és '93. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatainkat. Az 1994. évben várható helyzet reális megítélése véleményünk szerint csakis a folyamat ismeretében lehetséges. Ezért engedjék meg, hogy hozzászólásomban többször hivatkozzam az 1992. évi és az 1993. évi gazdálkodás gondjaira is. Tisztelt Országgyűlés! Az 1992. évi X. törvény nullszaldós költségveté st tervezett, aminek realitását az 1991. évi hiány ismeretében már egy évvel ezelőtt is kétségbe vontuk. Ez a véleményünk sajnos, beigazolódott, hiszen a múlt évi kiadási többlet meghaladta a 31 milliárd forintot, amelynek finanszírozásáról gondoskodni kel l. Az 1992. évi hiány önmagában nem kezelhető, hiszen az 1993. évi költségvetést az Országgyűlés már eleve 40 milliárd forintos deficittel hagyta jóvá, és ma már nyilvánvaló, hogy a tényleges összeg ezt jóval meghaladja. Az 1993. évre vonatkozó pótköltségv etésben már 53 milliárd forintos a hiány. Az sem zárható ki, hogy ez év végére a hiány megközelíti a 60 milliárd forintot. Elmondható tehát, hogy a mai ismereteink szerint mintegy 8590 milliárd forintos hiányról van szó; természetesen a rendezésnek nincs olyan módja, amely ne járna az államadósság növekedésével. A rendezésről most annyit tudunk, hogy azt alapvetően a társadalombiztosítási alapok kezelői által kibocsátandó, államilag garantált értékpapírok formájában tervezik megvalósítani. Az államadósság szempontjából azonban annak nincs jelentősége, hogy ki a kibocsátó. Ez inkább formai elem. Az állami kötelezettségvállalás miatt a kérdés az 1994. és/vagy az 1995. évi költségvetési terheket is érinti. Eddigi ismereteink szerint úgy véljük, hogy ezzel a kö zponti költségvetésben nem számoltak. A társadalombiztosítás az állami forgóalap igénybevételi lehetősége mellett folyamatosan biztosítani tudja az ellátásokat. Ebből a megközelítésből a hiánynak nincs is meghatározó szerepe. Az természetesen más kérdés, h ogy a forgóalap egyre gyakoribb és növekvő összegű használata milyen nagy terheket jelent. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom megállapításainkat itt megismételni, de úgy vélem, hogy jelentéseinkből néhány kérdést ki kell emelni. Rendkívül súlyos gondnak ta rtjuk a társadalombiztosítási tartozások növekedését. A ma már 130 milliárd forintot meghaladó kintlévőség úgyszólván kezelhetetlen nagyságrendet jelent. A tartozások keletkezésének elsődlegesen külső, gazdasági okai vannak, de hiányoljuk a mérséklés érdek ében szükséges és megtehető intézkedéseket is. A társadalombiztosítási feladatok ellátásának egyik leggyengébb láncsszeme éppen ellenőrzési tevékenysége.
