Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 1. szerda, őszi ülésszak 31. nap (349.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
2340 Tény ugyan, hogy a megkötött kompromiszszumok összességükben a központi költségvetésre nagyobb terheket rónak az eddigieknél, a társadalombiztosítási alapok mérlegei ugyanis 41 milliárd forint hiányt mutattak akkor, amikor az egyeztetést megkezdtük. Ma a benyújtott költségvetések közül az egészségbiztosítási alap mérlege nullszaldós, a nyugdíjbiztosítási alapnak 800 millió forintos szufficitje van. Ez úgy jött létre, hogy a Kormány a társadalombiztosítás profiltisztítását egy ellátás kivételével, mégped ig a mezőgazdasági járadékok kivételével egyszerre javasolta végrehajtani. Ez — mint már erről tájékoztattam a tisztelt Házat — a központi költségvetésben kereken 42 milliárd forinttal jelent meg. A társadalombiztosítási alapok konszolidációja érdekében te tt eddigi lépések a központi költségvetésre jelentős terheket hárítottak. Gondolok itt a társadalombiztosítási alapok '92. évi zárszámadásánál megjelenő számokra, amely szintén itt van már a Ház előtt, és még a mai napon elkezdjük a vitatását, amely kereke n 32 milliárd forinttal terheli meg a központi költségvetést. Nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknak az önállóságuk mellé mielőbb hozzá kell tennünk azt a felelősséget is, amelyik szerint a járulékfizetést összhangba kell hozni, mégped ig hosszabb távra szólóan a társadalombiztosítás ellátási rendszerével. Ez két dolgot jelent. Egyfelől: a kötelező társadalombiztosításra jellemző, a szolidaritásra épülő járulékfizetést és az ezért nyújtott ellátások összhangját, másfelő l a biztosítási elvre fokozatosan átálló társadalombiztosítás nem jelentheti azt, hogy amit a társadalombiztosítás nem tud finanszírozni, azt mindenkor a központi költségvetés vállalja át. A társadalombiztosítási önkormányzatoknak is az államháztartás egés zében kell gondolkodniuk, miután ugyanazok fizetik az adókat, mint a társadalombiztosítási hozzájárulást. Ahhoz, hogy elmondhassuk: a társadalombiztosításban végrehajtottuk azt az elosztási reformot, amelyet 1990ben, illetőleg '91ben határoztunk meg, jó hosszú néhány évre van még szükség. Ebben segít az a világbanki program is, amelyiket a társadalombiztosítási önkormányzatok — kormánygarancia mellett — nemrég írtak alá, amely többek között a társadalombiztosítási járulékbeszedés rendszerét korszerűsíti m ajd. Ez utóbbira nagy szükségünk van, ha arra gondolunk, hogy mára a táradalombiztosításnak 140 milliárd forint kintlevősége halmozódott fel. Ebben persze nemcsak a technikai és szakmai elmaradottság, hanem a vállalkozások fizetésképtelensége is közrejátsz ik. Tisztelt képviselőtársaim! Ha röviden is, de érdemes áttekinteni, hogy a társadalombiztosítási alapok 1994. évi egyensúlyi helyzete milyen feltételekre épül. Itt elsősorban arra, hogy a nyugdíjak emelését a jövő évben is a nettó keresetek növeléséhez i gazítjuk, s ez nem kis eredmény. Arra, hogy a közalkalmazotti törvény végrehajtásában az egészségügyi ágazatban a szükséges fedezet rendelkezésre áll, és az egészségügyben tovább folytatódhat a teljesítményfinanszírozás. Ezek alapvetően jó hírek. A Kormány és a biztosítási önkormányzatok közötti tárgyalások során azonban egyértelművé vált, hogy néhány intézkedésre is szükség van ahhoz, hogy a társadalombiztosítási kifizetések a tervezett előirányzatokon belül maradjanak. Kézenfekvő volt, hogy a szükséges sz igorítások érintsék a táppénzkifizetést, amelynek túlfutását a törvény idei módosítása idézte elő, továbbá a járulékalap szélesítését. Nagyon erős a kísértés, hogy olyan típusú jövedelmeket fizessünk ki nagyobb arányban, amelyeken nincs járulékteher, illet e adóteher. E kérdésekben még nincs teljes egyetértés a biztosítási önkormányzatokkal. Sajnos, népszerűtlen feladatokat a Kormánynak, illetve végső soron az Országgyűlésnek is kell felvállalnia. Ennek rendezésére végső formában kezdeményezzük az 1975. évi II. törvény módosítását.
