Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 1. szerda, őszi ülésszak 31. nap (349.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
2337 Én a képviselőknek a köz érdekében végzett munkájáról és annak körülményeiről szeretnék szólni. Így már nem a 384 főről van szó, hanem arról a több millió választóról, akik ide küldték a képviselőket, hogy végezzék munkájukat a köz érdekében, őrködjenek az alkotmányosság felett, őrködjenek afölött, hogy a jo ggal visszaélni ne lehessen. Tisztelt Ház! Ez év áprilisában levélben fordultam a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkárához, hogy a költségvetés felhasználásával kapcsolatos döntésekre vonatkozó információkat adjon részemre. Az államtitkár úr elutasí totta a kérésemet, ezért az Országgyűlés elnökéhez fordultam. Úgy gondoltam, ne az államigazgatásban dolgozó köztisztviselő döntse el, hogy a képviselő munkájához — ami szolgálhat törvényelőkészítést, törvényvéleményezést vagy interpelláció alapanyagát — hozzájuthate az információhoz, vagy nem. Az elnök úr május 17én egy levélben felkérte az alkotmányügyi bizottságot, hogy — szavaival élve — az ügy súlyára és jelentőségére tekintettel a legsürgősebben tárgyalja meg a problémát. Ez év szeptemberében az al kotmányügyi bizottság egyszer napirendjére is tűzte a kérdést, eléggé előkészítetlenül, és azok után sem zárta le a témát. Több nem történt. Elég türelmes voltam, hogy azóta nem szóltam, és türelmes is maradtam volna, ha nem jelentkeznének olyan események, amelyek az embert figyelmeztetik. Emlékeznek képviselőtársaim azokra a vitákra, amelyek a Vagyonügynökségtől származó információkra, illetve azok kiadására vonatkoztak; biztos emlékeznek képviselőtársaim a múlt heti vitára, amely most már talán felesleges sé vált, mégis hosszú időt vett el a Parlament plenáris ülésétől, amikor egy képviselőt érintő és képviselői kérésre készült jelentés megismerése volt a tárgy. Jómagam ismételten első kézből szerettem volna információt kapni. Ezért négy hete, még november elején levélben fordultam a Televízió alelnökéhez, hogy a Televízió átszervezését kiváltó és azon jelentősen túlmutató szakértői jelentést — melynek a végkövetkeztetése az újságokban megjelent, és amelyre politikusok, hivatalos emberek hivatkoztak — küldje meg számomra, hogy álláspontom kialakítását ne sajtóinterpretációkra, ne hiteles fordításokra kelljen alapoznom. Az alelnök úr a mai napig nem válaszolt a kérdésemre, még csak el sem utasította. Tisztelt Ház! A kérdéses ügyek különkülön talán nem tartozn ának ide, de — mint az elején is jeleztem — folyamatában, közeledve a választásokhoz, a demokratikus intézményrendszer működésére nagy veszélyt jelenthetnek. Egyik oldalon az információk elzárása találgatásokra adhat okot. Kételyt, bizalmatlanságot szül. T alán még sincs rendben minden az alapítványokkal, talán a privatizációval is problémák vannak, esetleg a legfőbb ügyész jelentése valakinek, az érintetteknek a felelősségét is megállapítja, vagy elképzelhető, hogy ez a szakmai jelentés talán mégsem olyan e gyértelmű, mégsem kellett volna, hogy okot adjon a televízió átszervezésére. És ezért nem adják ki az információkat. A másik oldal is felmerül — és talán ez a fontosabb — , hogy ma még csak az információt lehet elzárni, először csak egy ellenzéki képviselőt ől, ma még csak ebben lehet korlátozni, holnap talán már másban is. Ma még csak a képviselőt, holnap esetleg a pártját, holnapután már a renitens koalíciós képviselőket is. (Dr. Vizy Bélához fordulva:) Ne bólogass! Mert ha egyszer átlépték az információ, a hatalom birtokosai a bizonyos szabályokat, ha egyszer önhatalmúlag értelmezik a jogokat, akkor nemcsak egyszer, hanem kétszer is meg lehet tenni. Tisztelt Ház! Lehet, hogy egyesek számára nem egyértelmű az Alkotmány, amikor úgy fogalmaz, hogy a képviselő a köz érdekében végzi munkáját. Vagy lehet, hogy nem egyértelmű az a szabályozás, hogy a képviselő figyelemmel kíséri az alkotmányosság és a jogszabályok érvényesülését, és az állami szervek őt ebben kötelesek támogatni, részükre a szükséges információt me gadni. Számomra ezek a mondatok egyértelműek. De ha van probléma, kifogás az Alkotmánnyal és az alkotmányos szabályozással kapcsolatban, akkor nem menthető senkinek sem a passzivitása, nemtörődömsége. Mert ez azt eredményezi, hogy nem alkotmányos keretek k özött a Parlament dönt a kérdésekről, hanem tudatosan a szürke zónában tartva az ügyet, egyes köztisztviselők kompetenciájába utalva egyéni vagy szűk hatalmi érdekek korlátozzák a képviselők tevékenységét.
