Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SIKLÓS CSABA (MDF)
2048 kiadási oldal mérséklésére irányulnak, s egyes alapok, valamint intézmények költségvetési támogatásának csökkentését irányozzák elő. Miért alakult ez így, miért vált ez szükségessé? Tisztelt képviselőtársaim! Vél eményem szerint pillanatnyilag a legfeszültebb helyzet az államháztartási egyensúly területén alakult ki. Ezen belül a költségvetési hiány nagyságrendje egy hosszabb ideig tartó folyamat végén elérte a kritikus pontot. Ez a pont a konkrét számítások tükréb en 320340 milliárd forint körül alakult ki. Ezen túlmenően már hatványozottan növekvő mértékű lenne egyrészt a külföldi eladósodásunk újbóli növekedésének, másrészt az infláció gyorsulásának veszélye. Mindezek következtében pedig ismét hosszabb időre a mi nimumra csökkennének a jelenleg sem túlzottan erőteljes növekedési esélyeink. Az említett számítások azon a szigorú, meg nem kerülhető összefüggésen alapulnak, hogy minden belföldi jövedelemtulajdonos, így az államháztartás is csak olyan mértékben használh at fel saját jövedelmeinél több forrást, amilyen mértékben más belföldi jövedelemtulajdonosok, a gazdálkodószféra és a lakosság megtakarítanak, egyébként külföldi forrást kell bevonni, vagy a fedezetlen pénzmennyiség kibocsátásának eszközéhez kell nyúlni. Az előzőeket tekintve 1991 — 92ben a növekvő mértékű költségvetési deficit finanszírozása azért volt megoldható káros következmények nélkül, mert állandóan és jelentős mértékben növekedett a lakosság bruttó pénzmegtakarítása, 1990ben plusz 126 milliárd for int, 1991ben 206 milliárd forint, 1992ben pedig már 288 milliárd forint, és mindez a gazdálkodószféra szolid hiteligénye mellett következett be. A lakossági megtakarítás további, az előzőekhez hasonló ütemű növekedésére azonban tovább számítani nem lehet , s 1993ban a bruttó megtakarítási többlet várhatóan csak körülbelül 180 milliárd forint körül lesz, és 1994re reálisan csak körülbelül 220 milliárd forint prognosztizálható. Ha ennek ellenére a költségvetés hiányát alapvetően továbbra is a belföldi tőke piacról kívánnánk finanszírozni újabb állampapírok kibocsátásával, akkor óhatatlanul fel kellene emelni a kamatokat, mert a vázolt körülmények között a megtakarítások csak így növelhetők. Erre utal az is, hogy már az 1993as állampapírkibocsátások egy rés zének eladása is nehézségbe ütközött. Ennek két következménye lenne. Megnövekedik a hitelkamatok emelkedésének veszélye, másrészt a magasan tartott kamatok önmagukban is tovább gátolnák a szükségesnek ítélt beruházásnövekedés megindulását. (21.10) Mivel reálisan nézve a növekedés, a jövedelmek jelentősebb bővülésének a megindulására 1994ben még nem számíthatunk, a vázolt körülmények között a költségvetési deficit további növekedésének további forrása már csak a külföldi eladósodás lehet. E területe n az okozza a problémát, hogy 1993ban — ellentétben a megelőző években tapasztaltakkal — elsősorban az export különböző okok miatti csökkenése, folyó fizetési mérlegünk minimális aktívuma amúgy is jelentős passzívumra vált. Az így kialakult folyó fizetési mérlegegyenleg már azon a határon van, amit a feltételezett működőtőkebeáramlás — körülbelül 1,5 milliárd dollár — 1994ben még finanszírozni tudna. A külföldi adósságok minden további növekedése, így a 320340 milliárd forinton túlmenő költségvetési def icit finanszírozására esetleg felveendő külföldi hitel is egyértelműen eladósodásunkat növelné, melynek következményei: növekednének a későbbi évek kamatterhei, olyan körülmények között, amikor a növekedés, a jövedelembővülés még nem indult be, tehát a gaz daság teherbíró képessége még nem javul a szükséges mértékben, továbbá a jelenlegi biztonságos devizatartalékaink lecsökkennének, fizetési mérlegünk romlása kiválthatja ezáltal a hitelezőink olyan reagálását, mely mellett eddigi tartozásainkkal összefüggő hiteligényeink kielégítése is nehezebbé válhat, s ez fizetőképességünk megrendüléséhez vezethet.
