Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SIKLÓS CSABA (MDF)
2049 A fentieken kívül kétségtelenül élhetnénk még a fedezetlen pénzmennyiség kibocsátásának eszközével is. Ez azonban egyértelműen az infláció szintjét emelné, ami így a felső határként megjelölt 22% fölé emelkedne. Az infláció gyorsulása — egyéb problémák mellett — automatikusan tovább emelné a kamatszinteket is. Mindezeket figyelembe véve, ugyanazon okok miatt, amiért a Kormány eddig vállalta a kockázatot, hogy a növekvő hiányra nem a deficit hirtelen drasztikus csökkentésével, hanem annak ésszerű korlátok között tartásával válaszolt, most azt kell mondani, a hiány egy határértéken túl nem növelhető súlyos, közvetlenül érzékelhető hátrányos következmények nélkül. A kiadási oldal rugalmatlanságából, az újonnan a költségvetésre háruló terhekből — például a kamattehernövekedés — adódó nehézségek mellett is a gazdaság egésze szempontjából most az okozza a legkisebb veszteséget, ha ezeket a problémákat a javasolt 32034 0 milliárd forintos költségvetési hiány között, és nem azon túl próbáljuk megoldani. Tisztelt képviselőtársaim! Hozzászólásom másik témája egy más típusú módosítóindítványcsomagomhoz kapcsolódik. Ez ugyan látszólag ellentmond az előzőeknek, de nem kerülhe tő ki a probléma. A közelmúltban fogadta el a Parlament a vasúti törvényt, mondhatni, hogy alig száradt meg még az ólomfesték a Magyar Közlönyön. A vasúti törvény az állami feladatok körébe tartozónak minősíti a vasúti pálya és tartozékainak működtetését. E feladattal összefüggésben a vállalkozóvasút által fizetendő pályahasználati díj mellett a tisztelt Ház a központi költségvetés jelentősebb szerepvállalása mellett is voksolt. Úgy gondolom, hogy ennek a döntésnek eleget tett a beterjesztett költségvetés, hiszen az adott lehetőségek keretein belül nem jelentéktelen a vasúti pályakorszerűsítésre javasolt öt és fél milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt közel negyvenöt évben tapasztalt vasútpolitikai feladatok elhanyagolása, a ráfordításokkal soha nem a rányos hatósági nyomott árak mellett a fejlesztés kérdései oly mértékben háttérbe szorultak, hogy napjainkra az európai színvonalat közelítő felzárkózáshoz becslések szerint legalább több száz milliárd forintra lenne szükség 2000ig. Ehhez képest tehát az adott évi felhalmozási támogatás kis léptékűnek tűnik. De ha hozzáteszem, hogy az állam által felvett és visszafizetendő hitelekből, illetve állami garancia mellett felvett hitelekből, valamint koncessziós beruházások révén a közeljövőben olyan mértékű vas úti fejlesztésekre kerülhet sor, melyekre példát talán a mi generációnk nem láthatott, akkor elmondhatjuk, hogy vannak számottevő, persze azért az igényekhez viszonyítva még korántsem elégséges eredményeink. Amennyire kielégítő azonban, és még elfogadhatón ak tekinthető a vasútfejlesztés korszerűsítési programja és ennek finanszírozása, annyira problémás a vasutak gazdálkodási és pénzügyi helyzete. E területen, megítélésem szerint még törvényes kötelezettségeink is vannak. A vasút 1992. évi vesztesége 11 mil liárd forint volt. A veszteség 1993ban már 18 milliárd forintra prognosztizálható. Nem lehet kétséges, hogy a változatlan személyszállítási tarifa mellett — már csak a begyűrűző költségek apropóján — 1994re a vasúti közlekedésben a ráfizetés megközelíthe ti a 2528 milliárd forintot. Meggyőződésem, hogy az államnak feltételeket támasztó támogatásbővítéssel kell a több sebből is vérző vasutak talpraállításába beszállni, de ugyanakkor elvárható, hogy érvényt szerezzünk a vasúti törvény 2. § 7. pontjában megf ogalmazottaknak is. Ezt idézném. "A közforgalmú vasutak kötelesek gazdálkodásukat úgy folytatni, hogy a társadalmi összköltségek az állami költségvetést a lehető legkisebb mértékben terheljék, és elfogadható szolgáltatási szintet nyújtsanak." A megoldást a bban látom, hogy a nehéz helyzetben — nagy erőfeszítések árán ugyan, de — segít a költségvetés a vasutakon a támogatások átcsoportosításával, támogatásnöveléssel és a személyszállítási tarifa reálértéken tartásáról történő lemondás miatt az ingyenes utazás döntően a hetven év fölöttiek körét érintő szolgáltatások után járó árkiegészítés kulcsának korrekciójával. A vasútfinanszírozási módosító csomagom lényegében ilyen szellemben készült, és ennek keretében terjesztettem be azt jóváhagyásra, és ezért is kére m majd a tisztelt Házat, hogy a szavazásnál valamennyi módosító — nemcsak a vasút, hanem az egyéb, az alapok csökkentésére, az
