Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
2045 Mindenekelőt t az eddig — nem alaptalanul — talán a legnagyobb vitát kiváltott közalkalmazotti bértábla bevezetéséről. A vita nem véletlen, hiszen az intézkedés több mint 600000 munkavállalót érint, ami a kérdésnek gazdasági vonatkozásokon túlmutató komoly politikai sú lyt is ad. A Munkaügyi Minisztérium kimutatása szerint ma a foglalkoztatottak 77%ának elmarad a keresete a jogszabályban előírtaktól. A központi intézményekben dolgozók keresetelmaradása 31, míg az önkormányzati intézményekben dolgozóké 41%os. Ez egy főr e vetítve azt jelenti, hogy átlagosan és közalkalmazottanként minimum 6000 forint emelésre lenne szükség. Az elmaradásnak területi megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy az elmaradás a vidéki városokban és községekben nagyobb, mint a fővárosban. Míg a fővárosi költségvetési intézményekben az elmaradással érintett közalkalmazottak keresettömegének 29%a hiányzik, addig a vidéki városokban és községekben ez az arány 41%os. Ágazatokat tekintve legnagyobb az elmaradás az oktatásügyben, mivel itt az előírás okhoz szükséges keresettömeg 45%a hiányzik. De nem sokkal jobb a helyzet más ágazatokban sem, például a közigazgatási ágazatban 38, a kutatási és kísérleti fejlesztési ágazatban 36, az egészségügyi ágazatban 30%át kell pótolni a kereseteknek. Az egyes mu nkaköri csoportok kereseti helyzetét tekintve megállapítható, hogy a képzettségi fokozatok tekintetében a keresetek beállási szintje a magasabb képzettségi fokozatok felé csökken. A legmagasabb F képzettségi fokozatban a jelenlegi keresetek mindössze 65%á t teszik ki a bértáblában előirányzottak. A bértábla bevezetésének költségkihatásai tekintetében eltérő számítások ismeretesek. A TÁKISZok szerint 70 milliárd, a Munkaügyi Minisztérium számítása alapján 61 milliárd, a Pénzügyminisztérium véleménye szerint összesen mintegy 50 milliárd, amiből le kell vonni az idei emelés 16 milliárdját. Vagyis ha a Pénzügyminisztérium számításait fogadjuk el, akkor a jövő évi bevezetéshez de facto szükség van minimum 34 milliárdra. Amely a mai viszonyaink mellett hatalmas ö sszeg. A Kormány által benyújtott költségvetési törvénytervezet eredetileg a bértábla bevezetésének időpontját 1995. január 1jére kívánta kitolni. Az érdekszervezetek nyomására azonban kénytelen volt eredeti szándékaihoz képest visszakozni. Igaz, csak for mailag. Hiszen a bértábla bevezetésével összefüggő, önkormányzatoknál megjelenő terheknek 1994ben effektíve mindössze csak 25%át akarja fizetni. Jóllehet vállalja, hogy további 25%ot, amelyet az önkormányzatoknak kell meghitelezni, 1996tól visszatörles zti, mégis összességében ez az elgondolás 1994ben az önkormányzatokra kívánja hárítani a bértáblabevezetés terhének nagyobbik részét, vagyis 55%ot. Történik mindez akkor, amikor a központi normatívák a pénzügyi tárca minden gyakorlati tapasztalatokkal e llentétes véleménye ellenére egyre fogyatkozó arányt képviselnek a tényleges kiadások során; történik mindez akkor, amikor a megfelelő számítások nem állnak rendelkezésre abban a tekintetben sem, hogy a különböző, korábban elfogadott, az önkormányzati költ ségvetéseket erősen befolyásoló törvényeknek milyen anyagi kihatásuk van az önkormányzatok irányában; történik mindez akkor, amikor az önkormányzati kiadások nem tartalmaznak dologi automatizmust; történik mindez akkor, amikor az önkormányzatoknak szánt kö zponti támogatás nominális növekedésének mértéke elmarad az inflációtól. S történik mindez akkor, amikor az önkormányzatok bevételei a legoptimálisabb számítások szerint is alig vagy egyáltalán nem fognak növekedni. És még sorolhatnám. Mindezek, a korántse m a teljesség igényével felsorolt szempontok is közrejátszottak abban, hogy a költségvetési tervezethez 14125ös és 14126os számon módosító indítványt nyújtottam be, amelyekben kezdeményezem, hogy a személyi jövedelemadónak az önkormányzatok számára való visszatérítésének a mértéke 30%ról 35%ra emelkedjen. Ezt a 10 milliárd forintot jelentő összeget a VII. fejezet 16. és 29. címszámán szereplő kiadások csökkentéséből javaslom fedezni. Számításaim szerint az ezáltal az önkormányzati bevételek oldalán
