Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
2041 honosítanánk meg ezzel Magyarországon, hanem ez az a tudományos kísérleti eszköz, amely a gyógyítás segítésén kívül húzóágazatként az egész térség kutatását és ezen túl az iparát is fejleszthetné, hiszen a gyógyszerkutatásban ez az eszköz úttörő szerepet játszhat, és tudni kell azt, hogy a pozitronemissziós tomográf — mert ez ennek az eszköznek a neve — csak olyan helyre telepíthető, ahol ciklotron is létezik. (20.30) Ez KözépEurópában vagy KözépKeletEurópában csak Magyarországon és Debrecenben van, tehát vagy Debrecenben meg tud indulni ez a kutatás, és a térség iparát alapvetően a tudományon kívül be folyásolni tudja, vagy ezt a lehetőséget akkor kihagytuk, és az eddigi komoly beruházások kevésbé lehetnek kihasználtak. Én bízom abban, hogy képviselőtársaim ezentúl is segítik az egészségügyet, és támogatják módosító indítványomat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. (Több képviselő a jegyző asztalánál tanulmányozza a felszólalásra jelentkezett képviselők névsorát, dr. Becker Pál felállva körülnéz a ter emben.) Felszólaló: Bretter Zoltán (SZDSZ) BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem röviden beszélni én is ebben az órában, és azzal kezdeném, hogy csak a sarokszámot ismétlem meg mindabból, amit korábban képviselőtársaim már elmo ndtak, vagyis egyszerűen csak azt, hogy ebben a költségvetésben találtunk, úgymond, 90 milliárd forintot, és ebből 25 milliárd forintot oktatásra, illetve kultúrára szeretnénk költeni. Nos, három olyan területet szeretnék kiemelni, amelyekhez módosító indí tványokat terjesztettünk be, és ezekhez néhány érvet csatolnék. Az egyik az állami normatívák kérdése, a másik a szektorsemleges finanszírozásé, a harmadik pedig a tartalmi korszerűsítés címen foglalható össze. Volt egy nagy vita, ami arról szólt: vajon hogyan is finanszírozzuk az oktatást, hogyan is finanszírozzuk a pedagógusokat, illetve hogyan juttassuk a pedagógusoknak a bért. Nos, itt két tábor alakult ki, az egyik a Kormányé, illetve a kormánypártoké, és a másik a mienk, illetve némely ellenzéki pártok is hasonlóképpen gondolkoztak, akik azt mondták, hogy a normatív támogatásokba kell beépíteni mind a bértáblának a költségeit, mind pedig az egyéb finanszírozásra szánt eszközöket. Azért tettük le a voksunkat a normatív finaszírozás mellett, mert úgy gondoltuk, hogy nem csupán a tanárok bére az, ami az oktatásban egy kiemelkedően fontos kérdés, hanem ugyanúgy fontos a dologi költség, az iskoláknak a működése, fenntartása is. Nos, ez a két tábor itt évek óta vit atkozik egymással, és azt tapasztalhattuk, hogy a Kormány, illetve a kormánypártok folyamatosan azt az érzést szeretnék kelteni, minthogyha az ő kezükből központi leosztásból részesülnének a pedagógusok béremelésben, míg a fenntartás egyéb költségei tulajd onképpen már nem is érdeklik őket. Odáig jutottunk ebben a helyzetben, hogy az állami normatívák, amelyet a központi költségvetés az önkormányzatoknak juttat, ma már mintegy csak a felét teszik ki annak az összegnek, amelyet valóban oktatásra, illetve egyé b ellátásokra fordítanak az önkormányzatok. Tehát ma már az állam csupán a felét finanszírozza annak — és hadd ismételjem ezt meg: csupán a felét finanszírozza annak, ami valójában szükségeltetne. Ha a bizottsági vitának hinni lehet, akkor ezek az állami n ormatívák tovább fognak csökkenni, és így a működésfenntartás költségei nagyonnagyon nehéz helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, iskolákat. Hadd mondok el egy szomorú anekdotát, amit a Művelődési Minisztériumban éltünk meg az idén. Amikor ugyanerről a kér désről vitatkozva felvetettük, igen, ezek a dologi költségek, a
