Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
2037 Sasvári Szilárdra és másokra, akik észrevették, hogy ezt talán nem kellene megtennie az Országgyűlésnek. A Szocialista Párt részérő l egy csomagot adtak be, Békesi László jegyezte, és még az ő rigorózus csökkentési javaslatai is elkerülték ezeket a tételeket, ami azt mutatja, hogy ezt már ő sem merte vállalni. Ezért én személy szerint csak annyit tudok mondani, hogy mélységes fájdalomm al töltene el, ha a magyar Parlament ezeket a — még egyszer hangsúlyozom — nem túlságosan nagy, de drasztikus csökkentéseket jóváhagyná, és ezért tisztelettel kérem a Parlamentet, hogy amikor sajnálatos módon, de Siklós Csaba neve el fog hangzani és a mini szter esetleg igent mond, akkor próbáljanak felülemelkedni ezeken a gondokon. (20.10) És én nem teszek javaslatot arra, hogy honnan, ugyanis méltánytalannak tartanám azt, hogy ilyen öszszegek mellett, amik itt forognak a költségvetésben, a magyar tudományo sság, a magyar egyetemi élet és a műszaki fejlesztés lehetőségeit ne tudnánk megoldani. És még valamiről: itt nagyon sokszor elhangzik az, hogy valamit tennünk kellene, hogy a magyar szellemi értékek ne áramoljanak ki az országból, ne hagyják el kutatóink, oktatóink az országot és színvonalasan tudjuk átadni a tudomány legfontosabb eredményeit gyerekeinknek, unokáinknak. De azért elmondok egy olyan paradoxont, ami talán meggyőzi azokat is, akik azt hiszik, hogy nincs itt olyan nagy baj. 1961 és 1985 között tanársegéd, adjunktus, docens és egyetemi tanár voltam, '85től akadémikus, és akkor egy kicsit más lett a helyzetem. Ez alatt az időszak alatt a fizetésem mindig 150 — 300 dollár között mozgott, a Nemzeti Bank mindenkori aktuális árfolyamán. Ez egy olyan ko rlát volt, amiből se alulra, se felülre nem tudtam kitörni, vagyis mindig megkaptam ez alatt a hosszú időszak alatt egy négyórás nyugatnémet takarítónő jövedelmét. Tisztelt Ház! Én hálás vagyok, hogy ez alatt az időszak alatt taníthattam, kutathattam és el értem azt, amit, és nem panaszkodom. De úgy gondolom, hogy akkor, amikor ma tanítványaim — nem is egyen — munkát vállalnak különböző külföldi országokban, és egy hónap alatt megkeresik az én akkori éves jövedelmemet, akkor nem szabadna talán ennyire szűkke blűen nézni ezt a kérdést. Még egyszer hangsúlyozom, szó sincs arról, hogy bármilyen vonatkozásban is nyugati színvonalat tudnánk elérni, szó sincs arról, hogy úgy el tudná ez az ország a szellemi, a kutatói elitjét tartani, mint 1934ben Magyarország, akk or, amikor biztos forrásból tudom, hogy Riesz Frigyes professzornak Szegeden 1000 pengő volt a havi fizetése. Hogy tájékozódjunk, mennyi volt ez az 1000 pengő, elmondom, hogy egy pengő volt egy kiló karaj. Tessék lefordítani! De Riesz Frigyes sohasem ment a dékánhoz, hogy adjon neki útiköltséget Párizsba, Riesz Frigyes sohasem ment, hogy az egyetem fizesse ki a számláját, mert felutazott Budapestre, sőt ebből a cikkből kiderült, hogy ha Budapesten volt, mindig a Gellért Szállóban lakott saját költségén. Rie sz Frigyes kivételes tehetségű, kiváló matematikusunk volt. Nyilvánvalóan ilyenek nem szaladgálnak minden nap. De szeretném hangsúlyozni azt, hogyha mi azt akarjuk, hogy a Riesz Frigyeseink, a Neumann Jánosaink, a SzentGyörgyi Albertjeink itthon fejtsék k i tevékenységüket, akkor talán kellene is tennünk valamit. Köszönöm figyelmüket ( Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnö k Úr! Jómagam három témáról szeretnék szólni módosító indítványok kapcsán. Az első téma az újonnan városi rangot kapott települések finanszírozása, a második a területfejlesztési alap, a harmadik pedig a munkanélküliség, erről egy kicsit részletesebben sze retnék szólni.
