Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
2036 benyújtottunk, az 300 millióról szól, de amire — ma hallottam — van magasabb összegű indítvány is. E z valójában ahhoz fontos, hogy elkerüljük a nagyobb károkat. Nagyon szeretnék kérni tehát mindenkit, hogy a Szigetközzel kapcsolatosan beadott módosító indítványunkat az Országgyűlés is szíveskedjen támogatni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszö nöm. Megadom a szót Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Daróczy Zoltán MSZP) DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban, amikor Magyarországon sokan hivatkoznak arra, hogy a különbö ző külföldi újságokban mit írnak Magyarországról — a Die Weltben, a La Stampában vagy a New York Timesban — , elfeledkezünk arról, hogy nemcsak napilapokban írnak Magyarországról, amit legfeljebb három napig emlékezetben tartanak az emberek, hanem nemzetköz ileg jegyzett, komoly folyóiratokban is. Engedjék meg, hogy most, ilyen késő este is bemutassak egy ilyen folyóiratot, az Amerikai Matematikai Szövetség havi világhírű folyóiratát, annak is a márciusi számát. (Fölmutatja a folyóirat példányát.) Ez a márciu si szám a fő cikket a következő címmel közli: Szeged 1934ben, és 12 oldalas cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi ez a Szeged 1934ben? Arról van szó, hogy egy frissen doktorált, később kiváló matematikus, Edgar Lorch a Harvard Egyetemen megkérdezte mest erét, hogy hol tanulhatna ő tovább. S a mestere azt mondta, hogy két ember van a világon, akihez érdemes lenne elmenni tanulni: az egyik Neumann János Princetonban, a másik Riesz Frigyes — Szegeden. … azt mondta, akkor először hallotta ezt a szót, hogy Sze ged, és rögtön meg is nézte a térképen, hogy hol van ez, és hát látta, hogy Magyarországnak a szélén… És végül is bizonyos okok miatt, tanulmányozva Riesz Frigyes kiváló eredményeit, úgy döntött, hogy a megkapott amerikai ösztöndíjával Szegedre jön. És ebb en a cikkben leírja szegedi emlékeit, és azt, hogy mit kapott a XX. század legnagyobb magyar matematikusától. Tisztelt Országgyűlés! A példabeszédek után, azt hiszem, eléggé logikus, ha azt mondom, hogy mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a mag yar tudományosság, a magyar egyetemi élet kivívott rangját még ezen nehéz körülmények között se engedjük csökkenni. Nekünk nem az a feladatunk természetesen, hogy megítéljük pontosan az eredményeket, de az mindenképpen feladatunk lenne, hogy a feltételeket legalább ne rontsuk. Ebben a vonatkozásban kérek tisztelettel a törvényjavaslat részletes vitájában rendhagyó dolgokat. Én nem azt kérem, hogy X. Y. módosító javaslatát támogassák, hanem én azt kérem, sajnálatos módon, hogy egy igen nagyra becsült képvise lőtársam, Siklós Csaba módosító javaslatait vesse el az Országgyűlés. Egyrészt fájdalmas nekem személy szerint is, hogy ezt a nem éppen csodálatra méltó munkát ő felvállalta, ugyanis a Kormány előzetes előterjesztéséhez képest a törvényjavaslatban három he lyen is olyan javaslatot fogalmaz meg, amely mind az előzőekkel szemben, vagyis a tudomány, a felsőoktatás, a kutatások ellenére történik. Engedjék meg, hogy ezeket a javaslatokat felsoroljam: a már korábban említett országos tudományos és kutatási alap, a hol a Kormány előzetes beterjesztését körülbelül 200 millió forinttal kívánja csökkenteni; a felzárkózás az európai felsőoktatáshoz alapot szintén 200 millió forinttal javasolja csökkenteni; és végül a központi műszaki fejlesztési alap, amelyet közel 800 m illió forinttal kíván csökkenteni. Kérem szépen, adjuk össze ezt a csökkentési javaslatot, még akkor is egy olyan összegről van szó, ami a magyar közvéleményben szemrebbenés nélkül megoldható probléma, annak fényében, hogy miket írnak újságjaink az olajbev ételek, az állami bevételek hiányosságairól, a bankokkal kapcsolatos hiányosságokról — és engedjék meg, hogy ne mondjam ki azokat a csúnya szavakat, amiket le szoktak írni. Különösen fájdalmas az, hogy koalíciós képviselők és ellenzékiek is összefogtak ebb en a kérdésben; gondolok itt Rab Károlyra, Nádori Lászlóra, Szentágothai Jánosra,
