Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
196 Horváth Béla a javaslat első vá ltozatának benyújtásakor úgy érvelt, ahogy azt most szóban is elmondta, miszerint ez a javaslat nem szólna másról, mint az újramegnyitás irányába tett lépésről, illetve a különböző kárpótlási juttatások kiszélesítéséről. Meglehetősen világos volt viszont s okak számára már akkor is, hogy a javaslat benyújtásával volt egy olyan célja Horváth Bélának, és persze rajta keresztül azoknak a minisztériumoknak, illetve magának a Kormánynak, amelyek a háta mögött álltak, hogy a nemsokára bekövetkezendő alkotmánybírós ági döntés idejére már legyen egy olyan javaslat a Ház asztalán, amelyről az Alkormánybíróság a törvényjavaslatról mondott ítélettel egy időben ítéletet mondhasson, azaz az Alkotmánybíróság adjon ötleteket, hogy vajon a Horváth Bélaféle javaslat elfogadha tó, kielégítie az alkotmányos aggályokat vagy sem, hiszen akkorra már szerintem mindenki számára világos volt, hogy a 24. § abban a formájában, ahogy még ma létezik, alkotmányellenes. Ez a javaslat tehát egyben az alkotmányellenesség orvoslására is szolgá l, de szerintem erre ez sajnos kevés. Egyetértek Katona Bélával abban a kérdésben, hogy ez a javaslat tulajdonképpen idegen kezektől származik, és én azt valószínűsítem, hogy az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal áll e javaslat mögött. Ezt az is a látámasztja egyébként, hogy — ezt majd a beszédemben el fogom mondani — a javaslatnak van néhány olyan eleme, ami igazából érdektelen, semmire nem jó, viszont arra nagyszerűen alkalmas, hogy a kárpótlási hivatal továbbélését szolgálja. Felmerül a kérdés, h ogy miért nem a Kormány nyújtotta be ezt a javaslatot, hiszen a Kormánynak lett volna erre kötelezettsége is, hiszen a Kormány az alkotmányosság legfőbb őre. Azt hiszem, ennek a legfőbb oka az, hogy a Kormány nem kívánja vállalni ez ügyben a politikai fele lősséget, mint ahogy ezt tette korábban is, hiszen az alkotmányellenesnek minősült passzusok olyan módon kerültek be ebbe a törvénybe, ahogy azt az MDF képviselőcsoportja nyújtotta be. Személyesen Kónya Imre indokolta ezt a javaslatot. Akkor el is mondta, hogy milyen célok vezették őket, és ezt én is idézni szeretném, bár némiképpen rövidítve: "A feladat itt is az volt, hogy a — többségi politikai erők által kialakított — politikai cél, illetve célok továbbra is érvényesüljenek, s az ennek megfelelő jogi me goldás az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével is összhangban álljon. Legjobb meggyőződésem szerint állíthatom — mondta Kónya Imre — , hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által előterjesztett módosító indítvány képes eleget tenni ennek a ke ttős követelésnek." Hát nem sikerült, sajnos! Nekünk nem az a célunk, hogy itt javaslatokat terjesszünk önök elé a tekintetben, hogy hogyan lehetne ezt a helyzetet feloldani, ugyanis ezt a kását önök főzték, s azt gondolom, hogy ezt a kását önöknek meg kel l enniük, hiszen majd el fogom mondani, hogy amenynyiben ez nem történik meg, akkor ez a kásahalmaz, sajnos, egyre növekvő mértékben a következő kormány étlapját fogja gazdagítani, amit szerintem senki nem szeretne. A hátralevő időben beszédemet két részbe n kívánom megtartani. Az egyik részben az alkotmányjogi helyzetet próbálnám ecsetelni, a másikban pedig feltételezem, hogy Horváth Béla javaslata esetleg mégiscsak megfelel az alkotmányosságnak, azonban ez esetben is még kilenc pontban szedhetőek össze eze n törvényjavaslat hiányosságai. Az Alkotmánybíróság a 24. §t alkotmányellenesnek tartotta, és érveit három csoportba lehet csoportosítani. 1. Az állami támogatás körében a pozitív diszkrimináció nem támasztható alá az egykori tulajdoni helyzettel. Ez arra vonatkozik, hogy ha az állam a mezőgazdasági vállalkozókat támogatni akarja, akkor valamennyit támogatnia kell, s nem elegendő csupán a kárpótlásra jogosult mezőgazdasági vállalkozókat támogatni, hiszen az ilyen megkülönböztetésnek nincsen alkotmányos ala pja, ez diszkrimináció. 2. A törvény az utalvány által a földet vásárlók körében visszaállította 1 millió forint értékhatárig a már többször alkotmányellenesnek ítélt teljes kárpótlást. Egyébként ezt a pontot vagy ezt a kifogást talán megoldja Horváth Béla javaslata.
