Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
194 és folytatunk — , hogy a Horváth Bélaféle indítvány, amennyiben ez a bizonyos kárpótlási utalvány, kvázi kárpótlási jegyként működve, földvásárlásra is alkalmas — azaz vételi joggal is párosul — , akkor biztos nem szabad, hogy ez alkotmányellenes legyen. És hogyha ezzel kapcsolatban a kételyeink, aggályaink nem oszlathatók el, akkor egyértelműen más megoldást kell keresni. Úgy gondoljuk, ebben az esetbe n nem az utalványosi, formális módszer lehet az igazán kivezető út, hanem a kárpótlás mértékének — méghozzá a degressziómentes sávnak — a megemelése. Természetesen ebben az esetben módosítani kell a degressziós sávokat: adott esetben a sávok számát csökken teni lehet; illetve hozzá lehet nyúlni a százalékokhoz is. Úgy gondoljuk, hogy egyrészt az a nagyságrend, amit Fekete Gyula képviselőtársunk említett a Horváth Bélaféle indítvány kapcsán felmerülő többletutalvány összmennyiségét illetően, az egy alábecsül t mennyiség, másrészt a Horváth Bélaféle indítvány többletutalványmennyisége is egy lényegesen nagyobb mennyiség. Ugyanakkor, ha a degressziómentes sáv megemelése mellett döntünk, és ilyen módon próbáljuk kiiktatni az utalványt, számításaink szerint igaz ából komoly nagyságrendi eltérés a Horváth Bélaféle indítványban szereplő kárpótlási utalvány többletösszmennyisége és a degressziómentes sáv megemeléséből adódó többlet kárpótlási jegy összmennyisége között nincs. Nincs tehát nagyságrendi különbség, leg feljebb egy 51015%os arányú különbségről lehet csak szó. A degressziómentes sáv határát — hangsúlyozom: amennyiben a kárpótlási utalvány az alkotmányosság próbáját nem bírná ki — megközelítően abban az arányban vagy abban a mértékben szeretnénk megfogal mazni, amely mértéket Horváth Béla a kárpótlási utalvány felső határaként megjelöl. Összességében úgy gondoljuk, hogy mindenképpen — újra hangsúlyozom — feltétlenül alkotmányos megoldást kell találni, olyan alkotmányos megoldást, amely — és most itt a mi s zempontjainkat, a harminchatos frakció szempontjait hangsúlyozom, de úgy gondolom, ezek sokkal áttételesebb szempontok is — a földkárpótoltak esetén az egymillió forintig terjedő földvásárlási lehetőséget továbbra is fenn tudja tartani a törvényben. Köszön öm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK(Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Juhász Pál a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Bennünk is munkálnak azok az aggályok, amelyeket az e ddigi előadók — különösen Fekete Gyula úr és Katona Béla úr — kifejeztek. Természetesen tiszteljük Horváth képviselőtársunknak azt az igyekezetét, hogy a Kormányt a maga javaslatával ösztönözze arra, hogy megoldást találjon az alkotmányjogi problémákra — d e hát, úgy látszik, ez nem sikerült. Nem akarom a problémákat tovább mondani, mert hisz elég világos volt, amit az eddigi felszólalók elmondtak. Egy megjegyzést tennék csupán. Fekete úr azt mondta, az a kifogás, hogy a költségvetésnek további terheket jele nt a kárpótlási utalvány intézménye, egyes szakértők — kormányszakértők — szerint nem alapos, hiszen itt nem folyó pénzről van szó. Egyáltalán ne áltassuk magunkat: ha nagyonnagyon mélyre süllyed a kárpótlási jegyek árfolyama, akkor is legalább fele annak végül is költségvetési kiadás — azon az áron, ha a kárpótoltakkal olyan tömeges kiszúrás történik, hogy lezuhan a kárpótlási jegyek árfolyama. Egyébként ez végül is költségvetési pénz. Persze, ne áltassuk magunkat: egy rosszul megcsinált törvény — és itt most az eredeti kárpótlási törvényre gondolok — mindig magában hordja a további, újabb kiadások kényszerét, hiszen az általa generált jogi vagy politikai problémák megoldása csak további pénzkiadásokkal lehetséges — ahogy ezt mutatja Horváth úr törvényjava slata is, amelyik úgy akarja megoldani a kialakult problémákat, hogy újabb kiadásokra ösztönzi az államot és a költségvetést.
