Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1907 azért, mert al apítványi, egyesületi vagy költségvetési szervek, nem kerülneke a kamarák céhesedése miatt hátrányos helyzetbe. Végül szintén csak kérdés formájában fogalmazom meg, hogy nem lehetnee a kötelező tagság mellett a törvényben lehetővé tenni ezeknek a szervez eteknek, hogy önkéntesen léphessenek kapcsolatba a gazdasági kamarákkal, és saját szándékuk szerint lehessenek kamarai tagok. A másik kérdéskör, amelyről röviden szólni szeretnék, az érdekképviseletek és a gazdasági kamarák viszonya. A kamara — ahogy erről a vitában már többször szó esett — közfunkciót ellátó szervezet, amelyik közigazgatási, közhatalmi ügyekben is döntési jogosítvánnyal rendelkezhet. Azért használom ezt a szokatlan kifejezést, hogy közhatalmi kérdésekben is döntési jogosítvánnyal rendelkez het, mert a nemzetközi egyezségokmányok mindig a közhatalmi funkciók és az érdekképviseleti funkciók világos elhatárolására törekszenek. A kamarai törvény 29. szakasza sorolja azokat a közigazgatási, közhatósági jogosítványokat, amelyeket a törvény hatály ba lépése után vagy a távolabbi jövőben a kamarák megkapnak, magukra vállalhatnak. Meggyőződésem, hogy a munkaadói érdekképviseletek egész tevékenységének, egész kompetenciájának világosan el kell válnia a köztestületi funkciótól, amelyik — ahogy az előbb már utaltam rá — közhatalmi funkció vállalását is jelenti. (19.40) Ezt azért tartom nagyon fontos kérdésnek, mert csak így biztosítható, hogy az érdekképviseletek teljes tevékenységi körükben a közigazgatástól, az állami hatalomtól fü ggetlenek maradjanak. Hogyha erre nincsen garancia, akkor a távolban fölrémlenek Weimar falai. Ezért azt javasolom, hogy a munkaadói érdekképviseletek szervezetileg ne épüljenek be a kamara elnökségébe. A törvény ugyanis úgy képzeli el a kamara jövendőbeli elnökségét, hogy egyrészt az alsóbb szintű kamarai szervek választás útján létrehozzák a felső szintű testületeket, másrészt pedig a kamarai elnökségek egyharmadát a munkaadói érdekképviseletek delegálják a testületbe. Ez a megoldás magában rejti az érdekképviseleti és közhatósági funkció keveredésének a veszélyét mind a két irányban. És ha azt lehetővé teszszük, hogy az érdekképviseletek behatoljanak a közigazgatás, a közhatósági funkció területére, akkor nagyon nehéz lenne ezt a mozgást a másik irányból megakadályozni. Talán van képviselőtársaim között olyan, aki emlékszik a társadalombiztosítási önkormányzat, a társadalombiztosítási önigazgatás ügyében lefolytatott vitára, ahol ugyanezekkel az érvekkel opponáltuk az önkormányzatok szervezeti beépülését a társadalombiztosítás önigazgatásába. Hiszen a helyi önkormányzat a közhatalom része, és egy olyan önigazgató szervezetben, amelyiket az érdekképviseletek hoznak létre, a közhatalomnak nincs keresnivalója. Ugyanakkor természetesen meg vagyok arról győződv e, hogy a munkaadói érdekképviseleteknek részt kell venniük a kamarák tevékenységében — ha nem is szervezeti beépülés útján — , tehát használható kompromisszumos megoldás lenne, hogyha a munkaadói érdekképviseletek tárgyalási joggal részt vennének a kamara vezető testületeinek tevékenységében. Ugyanebben a gondolatkörben néhány mondatot engedjenek meg a törvénytervezet 7. fejezetéről, amelyik a gazdasági érdekképviseleti jogok gyakorlásáról szól. A törvény a munkáltatói érdekképviseletekkel kapcsolatban lén yegesen kibővíti a jogalkotásról szóló törvényben leírt érdekképviseleti együttműködési lehetőségeket. A jogalkotási törvény meglehetősen szűk körben kötelezi a Kormányt arra, hogy jogalkotási munkájában egyeztessen az érdekképviseletekkel, és előterjeszt éseit az érdekképviseletekkel véleményeztesse. A 7. fejezet, amelyik meglehetősen hosszú taxációban sorolja a munkaadói érdekképviseletek részvételi jogosultságait a jogalkotásban, kiterjeszti ezt a részvételi lehetőséget az önkormányzati rendeletekre, fel ruházza a munkaadói érdekképviseleteket kezdeményezési joggal — ez a kezdeményezési jog a jogalko- tásról szóló törvényből hiányzik — , leírja a kezdeményezési jog működésének mechanizmusát, és leírja a véleménynyilvánítás rendjét, leír egy együttműködési
