Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
1902 bevételekhez jut ez az ország a privatizációt illetően. Hadd ne mondjam, senki nem számolja ki, hogy ez milyen áron történik, erről is volt már szó Varga Zoltán előadásában, és azt sem, hogy ennek mi lesz a sorsa, valójában azt sem, hogy idén akár a 60%ot el tudjae érni. A mi álláspontunk szerint — nekem is az az álláspontom — , hogy a privatizációnak, tekintettel, hogy megismételhetetlen, öt év múlva nem lehet mit eladni, nem bevételcentrikusnak kell lenni, hanem a gazdaság szerkezetáta lakítását kellene szolgálni. De a legfontosabb kérdés, amiért kizárólag politikai ez az irányelv, és az az egész tevékenység, amit önök négy éve folytatnak, az az, hogy helyettesíthetőe az eredeti tőkefelhalmozás, azaz attól, hogy a privatizáció végre van hajtva, létrejöne egy olyan tőkés réteg, amely ezt az országot a hátára tudja venni, amely ezt a gazdaságot a hátára tudja venni és működtetni tudja. Nem jön létre. Történt az elmúlt 10 vagy 15 évben egyfajta tőkekoncentráció, azok nyúltak legelőször a p rivatizáció eszközéhez, az összes többi egy egyszerű légballon, hőballon, egészen addig, amíg a gáz alatta működik, emelkedik, és utána egész egyszerűen le fog zuhanni. Miniszter úr ezt nagyon jól tudja. Nemcsak az a gond, hogy lassan már nincs értékes vag yontárgy, hanem az a gond, hogy a privatizált cégek egy része ma már kvázi működésképtelen — légballon, hőballon — , hisz annyi hitellel van terhelve, többel, mint mielőtt eladták. Én többször interpelláció vagy kérdés formájában megkérdeztem Szabó miniszte r urat, hogy nem kívánnake olyan intézkedést tenni, hogy az értékesítés után forgóeszközzel is ellássák a cégeket. A választ nem értettem egyértelműen. Ma egy órával ezelőtt még az ÁVÜben tárgyaltam az ÁVÜ két vezetőjével. Ők hallottak már róla, hogy van nak ilyen elképzelések. Én úgy gondolom, hogy az expozéban erről kellett volna szólni, de bízom benne, hogy miniszter úr erre reagálni fog. Ugyanis a kérdés ott vetődik fel, hogy Magyarországon 1015% volt talán az a tőke, ami a kínálathoz elegendő volt, a privatizációhoz, az összes többi hitelből történt. Még a saját kötelező részek is hitelből történtek. Azt hiszem, nem szegem meg a bankszakma etikai szabályát, amikor azt mondom, senki sem tudja már, hogy egy működő vállalkozásához melyik városban, melyik megyében vett fel valaki hitelt. Megjelent az Állami Vagyonügynökségnél, vagy megjelent a privatizációval megbízott cégnél, bemutata a számláját, bemutatta a számlakivonatot, hogy van pénze, de az a pénz valójában hitel, és amikor a cég elkezdi működését, akkor forgóeszközként újabb hiteleket vesz fel, és előremenekülnek. És nem véletlen, hogy nagy cégeink folyamatosan előremenekülnek, egészen addig — de ez vonatkozik egyébként nem a privatizációval, hanem más módon létrejött cégekre, a Kontraxra gondolok — , egészen addig, míg ez a ballon ki nem fog durranni. Csak az a kérdés, hogy miniszter úr vállale, vagy pontosabban az Állami Vagyonügynökség vállale '96ban vagy '97ben is felelősséget; én bízom abban, hogy miniszteri felelősséget nem mindazért, ami i tt privatizáció címén összejött. Hogy mennyire politikai szlogenekről van szó, ilyen például azt MRP. Nekem itt a szocialista párti padsorokban elvileg támogatni kellene az MRPprogramot. De nem bántok meg senkit sem, ha elmondom, hogy akik támogatták, azo k 90%a nem tudta, hogy az MRPprogram lózungokban egy nagyon helyes program, valójában a legműködésképtelenebb rendszer jön létre. Ha nagyságrendben meghaladja az 50%ot, akkor azért, ha nagyságrendben csak 25%os, akkor azért, mert a többségi tulajdonos köteles készfizető kezességet vállalni az MRPvel együtt járó kötelezettségekért. Ez anynyit jelent, hogy fejlesztésre, fejlődésre, osztalékra, továbbműködésre, ha teljesíteni is tudja az MRP hároméves határidő, moratórium után az egyéb feltételeket, már m ajdnem biztosan kiszámítható, hogy túlnyomó többségében az MRPvel vállalt kötelezettségeket nem. (19.20) Azt mindnyájan tudjuk, hogy az MRPben részt vevő dolgozók nem fognak a zsebükbe nyúlni, ha még egyáltalán ott lesz akkor a munkahelyük. Tehát ezért n agyon látszatintézkedésnek tekintem. Sokakban felmerül — és itt nem minden tekintetben osztom mindazt, ami a sajtóban megjelenik — a külföldiek privatizációjával kapcsolatos probléma. Igenis, az első osztályú külföldi privatizáló partner mindenfajta törekv ését támogatni kell, de sajnos szűrés, ellenőrzés és alapos utánjárás nélkül,
