Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
1901 cégek anyagi felelősséggel tartoznának az állami költségvetés részére. Ez az anyagi felelősség — mint említettem — Németországban úgy jelentkezik, hogy a jogtalanul, koncepció nélkül megszüntetett mu nkahelyek esetében tartozik és köteles a privatizáció lebonyolítója megszűnt munkahelyenként 60000 márkát az állami költségvetésbe befizetni. Én úgy gondolom, ez a koncepció három év után sem nyert Magyarországon létjogosultságot. Eljött az ideje, itt lenn e az ideje, hogy próbáljuk meg védeni nemcsak a honi ipart, hanem a honi munkahelyeket is. Jó lenne tudni, különös tekintettel azon zárt tárgyalásokra, ahol esetleg ingyenes átruházások történnek, a pontos részleteket. Én örülök, hogy az Állami Vagyonügynö kség és az ÁV Rt. részéről megváltozott a bevezetőben említett helyzet. Ma már sokkal több információhoz juthatunk. De úgy gondolom, hogy eljött az ideje, éppen az Állami Vagyonügynökség jó hírének és mindenféle mendemonda elosztásának az érdekében, hogy e z a nyilvánosság teljesebb körű legyen, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvekhez megkaphassuk végre azt a pontos kimutatást, hogy a nemzeti vagyonból, az állami vagyonból mi marad a következő ciklusra, mivel gazdálkodhatnak majd eljövendő nemzedékek, és egyált alán mi az, ami fölött döntünk, amikor igent vagy nemet mondunk egy Vagyonpolitikai Irányelvekre. Köszönöm a figyelmüket. Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megadom a szót Suchman Tamás képviselőtársunknak a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Suchman Tamás (MSZP) SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Vagyonpolitikai Irányelvek című előterjesztés — én azt hiszem — a gyakorlatban régóta már csak politikai irányelvek című előterjesztésként kezelendő, tekin tettel arra, hogy sem a vagyonhoz, sem a vagyonpolitikai elvekhez, sem az észszerű gazdasági működéshez, sem a közgazdasági alapelvekhez semmi köze nincs mindannak, ami ezen címszó alatt Magyarországon folyik. Valójában az 1993as és az 1994es Vagyonpolit ikai Irányelvek akkora mértékben határozzák meg ennek az országnak a gazdasági kilátásait, mint amilyen mértékben a rosszul folytatott privatizáció elvonja az állami bevételeket, mint amilyen mértékben növekszik, immáron évről évre, százmilliárdos nagyságr endben az állami deficit, pont annak kapcsán is — amit az előttem szóló Varga Zoltán képviselőtársam felvetett — , hogy egész egyszerűen a privatizáció után a privatizált cégek nem fizetnek, eredményük tartósan nulla, a foglalkoztatás nagyságrendjét csökken tik, és egyéb következményei is vannak. A kérdés mindig ott vetődik fel, hogy szükségese egyáltalán a privatizáció. Erre a határozott válaszunk, hogy igen. Céle a privatizáció vagy eszköz a gazdaság rendszerének átalakításában? Erre a válaszunk az, hogy csak eszköz; a privatizáció önmagában nem lehet cél. Én nem akarom felújítani azt a magas szintű eszmecserét, amit a Népszabadságban Pál Lászó képviselőtársam és Bauer Tamás az SZDSZ részéről folytatott, ahol is valójában alapvető kérdésként az kezelendő, hogy mennyiben szükséges kezelni, ellenőrizni az államnak a privatizáció folyamatát, etatista vagy dirigistae a beavatkozás akkor, hogyha egy bizonyos nagyságrend — pont a reménybeli nagyobb mértéken történő hasznosítás vagy pontosabban privatizáció remén yében — a feljavításig legalább állami kézben marad. Csupán azt tudom mondani, hogy sehol a világon, ahol privatizációt folytattak, attól, hogy magántulajdonba adták, attól a cég még nem működött jobban. Ha a közgazdasági feltételrendszert, egyéb szabályoz órendszert nem teremtik meg — mint ahogy Magyarországon nem teremtették meg — , akkor a privatizáció nem a gazdaság fellendüléséhez, hanem a gazdasági teljesítmények csökkenéséhez vezetett, ami nálunk ráadásul még számon is kérhető, pontosabban nyomon is kö vethető. Felvetődik az a kérdés — és ez az Irányelvekben nem tiszta nekem — , hogy bevételcentrikuse, vagy a gazdaság erősödését szolgálja. Van egy olyan rossz sejtésem, hogy az Állami Vagyonügynökség dolgozói és a miniszter úr is bizonyítani akar, hogy me kkora nagyságrendű
