Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGA ZOLTÁN (NDSZ)
1896 egyértel műen tisztázott: sok milliárd forintot kitevő például az az összeg, amelyik az úgynevezett önerős hálózatfejlesztésből jött létre. Azok az úgynevezett lakossági beruházáshozzájárulási összegek — az alap 12000 forint, és ma már 50 és nem is tudom, hány eze r forintoknál tartunk — , amelyeket befizetnek azért, hogy a főközponttól a lakásuk csatlakozásáig kiépítsék a vezetéket, ez a vagyon egyáltalán nincs tisztázva: sem számvitelileg nincs tisztázva, sem a Matáv apportjában nincs tisztázva az átalakuláskor. Te ljesen érthetetlen számomra ezért, hogy hogy lehet egy ilyen fontos, a mai magyar privatizáció egyik legnagyobb tranzakcióját jelentő Matávügyet ilyen bizonytalanul, ilyen előkészítetlenül felajánlani, illetve pályáztatni. Ezek után például ez, a tulajdon osi kötelesség megsértése akadályozza azt a nagyon fontos — itt, a Vagyonpolitikai Irányelvekben lefektetett — célt, amelyet a lakossági kisbefektetők körének szélesítése jelent. A lakossági kisbefektetések megtörténtek akkor, amikor hozzájárultak ennek a távközlő hálózatnak a megépítéséhez. Itt csupán egy tényt kellene elismerni — vagy újabb pénzek szerzését akarja ezzel az irányelvvel tulajdonképpen szabályozni a Kormány? Itt egyáltalán el kell ismerni azt a sok milliárd forintot a kisbefektetők részéről, aminek a befektetése eddig megtörtént. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak, úgy vélem, önmagukért beszélnek: azt bizonyítják, hogy a '93as Irányelvek nem állják meg a helyüket a mindennapi gyakorlatban. A mi véleményünk szerint tehát ennek a '93as Vag yonpolitikai Irányelvnek a minősítése: elégtelen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megadom a szót Varga Zoltán képviselőtársunknak a Nemzeti Demokrata Szövetség részéről. Felszólaló: Varga Zoltán (NDSZ) VARGA ZOLTÁN (NDSZ) Köszönö m a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvek száraz, talán sokak számára semmitmondó címe ellenére ebben a Házban a vezérszónokok és más hozzászólók az általános vitában csaknem minden lényeges és fontos kérdést érintet tek és feltártak annak érdekében, hogy ez a fontos és a magyar gazdaság működőképessége szempontjából kiemelten fontos terület végre megfelelő megközelítésben, megfelelő szabályozottságban kerüljön a jogrend asztalára. Szeretnék a bevezetőben egy levéllel foglalkozni: 1993 júliusában egy levelet kaptunk, melyben az Állami Vagyonügynökség a képviselőkre vonatkozó bizalmi nyilatkozat tervezetét küldte meg, s a jelen lévő képviselőtársaim talán emlékeznek arra, hogy jó néhányunkat igen furcsán érintett ez a le vél, amelyben több oldalon keresztül — képviselői eskünk ellenére — meg kellett erősíteni azon szándékunkat, hogy mindazon információkkal, melyekhez az Állami Vagyonügynökség jóvoltából jutunk, megfelelő módon gazdálkodunk, nem használjuk fel különböző gaz dasági célokra, és egyáltalán: úgy gondolom, ez a levél volt az, ami jó néhány képviselőtársamat és engem is elgondolkoztatott, hogy vajon mitől fél az Állami Vagyonügynökség, vajon mit tudunk ártani abban a helyzetben, amikor Magyarországon a legfontosabb problémák között emlegetjük, hogy a tőke nem igazán érkezik meg, a jelen lévő tőke egy részét legalábbis "karvalytőké"nek minősíti képviselőtársaim jó része, és egyáltalán, a privatizáció folyamata nem olyan ütemben zajlik, mint ahogy ezt szerettük volna . Örömmel szeretnék beszámolni arról, hogy az elmúlt hetekben igen kedvező változásnak voltunk tanúi: Pongrácz Tibor államtitkár úrtól én magam is több ízben kaptam tájékoztató levelet, melyben arról értesít, hogy választókörzetemben, választókerületemben — Békés megyében — mely vállalatok kerülnek privatizációs eljárás alá. Úgy gondolom, a legfontosabb tényezővel rendelkezhet ezáltal egy országgyűlési képviselő: a megfelelő információval. Azzal az információval, melylyel oda lehet állni választópolgárok el é, oda lehet állni a kérdések elé, hogy miért éppen ez a vállalat, hogyan történik ez a privatizáció, mi indokolja, és mi a sorsa mindenekelőtt az ott dolgozó néhány száz vagy több száz dolgozónak az adott térségben.
